Magyar katolikus népélet képekben

Előszó

A KATOLIKUS NÉPÉLET.
Közel kilenc és fél százada annak, hogy II. Szilveszter pápa Magyarországot is felvette a keresztény nemzetek sorába s István fejedelemnek elküldte az apostoli keresztet és a királyi koronát. Történelmünk bizonysága szerint azonban népünk már jóval előbb megismerkedett a kereszténységgel.
A magyarok onogur ősei zalán és örmény szomszédaik, bizánci összeköttetéseik és a császári udvarban járt, római zsoldban harcoló honfitársaik révén már a VI. században sokat hallhattak a keresztény vallásról. Amikor 860-ban Cirill, a szlávok apostola a kazár kagánhoz utazott, egy portyázó magyar csapattal találkozott, amely előbb életére tört, majd szavát meghallgatva, békén bocsátotta útjára. Piligrim passaui püspök említi 974-ben, hogy papjai sok keresztény szolgát találtak magyar földön, akiket gazdáik egykor harcban ejtettek foglyul.
Az új hazában egyre több alkalom kínálkozott a kereszténység befogadására. A pannóniai szlovének, a Fecrtő-vidéki ava-ok, a nyifcrai iszlovének néhány évtized óta már keresztények voltak. Nem véletlen, hogy a magyar vezérek közül elsőnek a pannóniai szlovének felett uralkodó Bulcsu vette fel a keresztséget.
A magyarokat éppúgy, mint a IX.-X. századi török népeket, az ég Urába, a mindenek felett való teremtő Istenbe vetett hit jellemezte s ez a hit érlelte meg a kinyilatkoztatott, egyistenhívő vallások befogadását. Vissza