Magyar katholikus egyházi jog

Előszó

[Egyház nevezete alatt értjük a Krisztusban és az általa alapított vallásban való hit kötelékével egybefűzött emberi társulatot, jog nevezete alatt az emberek társadalmi együttlétét szabályozó és kényszer útján is fenntartott külrendet, tehát egyházi jog nevezete alatt összeségét azon jogelvek- és tételeknek, melyek az egyház küléletét vagy külrendjét szabályozzák.
Bár Krisztus kijelentése szerint az ő országa nem e földről való, az egyháznak mégis kellett a világba lépni, hogy az embereket a földön túli országra előkészítse. E végből itteni alapítójától megbízást kapott, hogy a kinyilatkoztatásban foglalt vallás iránt az emberekben hitet ébreszszen, ezt tovább terjeszsze s folytonosan ápolja. s a kegyszerek segítségével az emberiséget az örök üdvösség elnyerésére alkalmassá tegye. Mihelyt pedig az egyház a világba lépett, sikeres működtetése szempontjából múlhatatlanul bizonyos, sajátságos rendeltetéséből és természetéből folyó, rendet és fegyelmet kellett megállapítania és azt szabályokkal körülsánczolnia és megszilárdítania.
Ezeket a szabályokat megkülönböztetésül a világi törvényektől kánonoknak, az e szabályokban foglalt jogot pedig kánonjognak nevezték, mely kifejezés nem egészen azonos az egyházi jog-féle kifejezéssel, a mennyiben a középkorban kánon, jog alatt a lezárt kánoni törvénytárban (5 1.) foglalt, gyakran polgárjogi természetű ügyekre is kiterjedő szabályok összegét értették, mig az egyházi jog-féle elnevezés tulajdonképen a csakis egyházi ügyekre vonatkozó, de akár a kánoni törvénytárban foglalt, akár azonkívül meglévő jogszabályok összegét jelenti. Vissza