Előszó
A magyar mult művelődéstörténetéhez szolgál adalékokkal e könyv. Igazolja a meggyötört ország élniakarását s az oly sokszor barbárnak hiresztelt magyarság mélységes kultúráját. Emlékeink, évszázados harcok s a török pusztítás tarlóján sarjadt gyenge virágok, javarészt nem vetekedhetnek terjedelem és pompa tekintetében a hatalmas nyugat kastélyaival, de hatásuk harmóniája, művészi felfogásuk emelkedettsége nem áll azok mögött. Mi nem dicsekedhetünk a "roi soleil" pompázatos uralmának minden fényt és művészetet magához vonzó szerencséjével - hisz a királyi udvar fénye Bécset világította meg -, a török hódoltság után nem volt nemzeti hagyományokon nevelkedett művészgárdánk, irányító központunk, nagystílű mecénásunk, mégis egymásután nőnek ki főuraink kastélyai a puszta, sokszor vad, műveletlen földből, hogy a tudományok, a művészetek, az irodalom és a békés, magas színvonalú társadalom bástyáivá legyenek. A szebb életnek ezek az oázisai ritkán keveredtek a politika zűrzavarába, történelmünk is csak elvétve emlékezik meg róluk; de belőlük nőttek ki képtáraink és múzeumi gyüjteményeink, belőlük indult útra országunk legtöbb kultúrintézménye és a dolgos Magyarország annyi nagysága.
Egy kor és egy társadalmi osztály kulturális emelkedettségét, igényeit és viszonyait, egész jellemét és valamennyi életmegnyilvánulását leghívebben tükrözi vissza az a hajlék, melyet magának lakásul épít. Ha el is tekintenénk a főuraink alkotta kastélyok művészi és architektonikus becsétől, ha semmire sem értékelnők azt az irányító erőt, melyet e nagyszerű mintaképek építészetünk fejlődésére jelentettek, akkor is felbecsülhetetlen kincset képvisel történelmünk számára azoknak az élő műemlékeinknek megismerése, melyek a történelmet alakító osztályunk otthonai voltak. Hisz nemcsak építészetünk, de nemzeti történelmünk műkincseit is kell látnunk Alcsutban, Fótban, Gödöllőben, Nagycenkben, Pécelben, s annyi más kastélyban, nem szólva Alsókorompáról, Eszterházáról, Kismartonról, Martonvásárról, melyek egy Haydn vagy Beethoven gyakori és kedves tartózkodási helyei gyanánt a kultúrhistóriában már régen megörökítették nevüket.
Vissza