Előszó
Amikor Mária Terézia 1754-ben egy a magyar királyi udvari kamarához újonnan kinevezett tanácsost az ottani "levéltár" (archívum) rendezésével és gondozásával meghízott, majd amikor 1756-ban a levéltár vezetője mellé két tisztviselő is beosztást nyert, megkezdődhetett a magyar kamara archívumának tényleges működése. A számára készült első utasítás úgy rendelkezett, hogy az irattárban és a kamara más segédhivatalaiban, valamint a szepesi kamarai igazgatóságon őrzött iratok közül (a bekerült családi levéltárak iratai közül is) a kincstár szempontjából különösképp fontos - javarészt jogbiztosító - darabok kerüljenek az archívum őrizetébe, s hogy ott rendezzék, jelzeteljék és segédletekkel lássák el azokat. A gyakorlati végrehajtás során végül is szinte minden olyan iratot az archívumnak adtak át, amelyre a kincstári ügyintézés során nem volt már szükség. A következő évtizedek munkájának eredménye kevés rendező munka, néhány nagy gyűjtemény kialakítása, hatalmas mennyiségű lajstrom- és mutatókötetek elkészítése volt, majd másolati könyveké a bécsi magyar kancellárián és a nádori hivatal egy-egy iratsorozatából, továbbá folyamatosan újabb és újabb iratcsoportok beszállítása, kezelésbe vétele. A kincstári szervek, családok további iratanyagához most még a feloszlatott szerzetesrendek iratai járultak, s a gyarapodás, az új gyűjtemények szervezése, a rendező és segédletkészítő munka a következő két századon át, szinte napjainkig folyt. A magyar kamara megszűnte után a kamarai archívumot az 1848-49-es pénzügyminisztérium, utóbb az abszolutizmus-kori központi pénzügyigazgatósági hatóság, 1867-ben ismét a pénzügyminisztérium, majd 1876-tól az Országos Levéltár vette át. Az anyag első rendjét Herzog József alakította ki a két világháború közti időszakban. Módosított, ma is érvényes rendszerét az 1959-ben, majd 1974- ben megjelent fond- és állagjegyzék tükrözi. (A kamarai archívum helyét a magyar kincstári levéltárakon (E szekció) belül mint önálló levéltárét jelölte meg.) Az 1960-as évektől került sor az archívum még rendezetlen fondjainak, fondrészeinek (dézsma jegyzékeknek, rovásadó-összeírásoknak, a jezsuita rend és más egyházi szervek, valamint családok iratainak, a "Miscellanea"-nak, a "Lymbus"-nak, a pecsétnyomóknak) rendezésére. Az új rendben az iratok tárgy helyenként területi vagy irattípusok szerinti "tételekbe" tagoltan különülnek el egymástól, a tételeknek magyar nyelvű címe van, s rajtuk belül időrendben sorakozik az iratanyag. Érthető, ha az ilyen fondok, fond-részek levéltári rendszere elüt a többi - nagyrészt régen kialakított fasciculusokba és numerusokba tagolódó - fondokétól, hiszen az utóbbiak iratainak besorolását vagy minden előzetes rendezés nélkül végezték el, vagy a maiaktól sokszor igen eltérő rendezési elvek alapján. A tárgyilag el nem különülő egységek természetszerűen nem kaphattak címeket, a régi rendezés során kialakított többi egység pedig leginkább egykori latin vagy német nyelvű címét viseli. Az egész anyag első raktári jegyzéke Herzog József elgondolása szerint készült; az itt közzétett repertórium alapjául szolgáló, a levéltár új rendszerét tükröző raktári jegyzéket Érszegi Géza készítette. A magyar kincstári levéltárak alapleltára Sinkovics István és Felhő Ibolya összeállításában jelent meg. (Levéltári alapleltárak 2: Országos Levéltár, Pénzügyigazgatási levéltárak. Budapest 1952.) A kamarai archívum kialakulásának történetét Herzog József írta meg: A magyar kamarai levéltár története. Levéltári közlemények 1928. 1-52., 1929. 155-192., 1931. 226-283. Az archívum jelenleg 100 fondra tagolódik, egyiküknek sincsenek állagai. Teljes terjedelme 543,24 iratfm.
Vissza