Előszó
A Magyarok Világszövetsége Szlovákiában tartott ülésén fejtette ki Csoóri Sándor elnök azt a gondolatot, hogy napjainkban az emberek sokkalta inkább a híradásokból vett információk, mint saját tapasztalataik alapján formálják, alakítják véleményüket. Sajnos, aligha lehet ez másként, hiszen személyesen informálódni időigényes is, meg költséges is. Innen eredeztethető a médiák hatalma, amely azonban - szerencsére -, nem korlátlan.
Megéltünk olyan évtizedeket, amikor nem csak a jelen színeit mázolták át, de múltunk, történelmünk meghamisítása is profi módon történt. Most pedig naponta azt halljuk: ne nézzünk hátra, mert hamm, bekap bennünket a farkas, csüggeteg szemünket függesszük a boldog jövendőre. Valóban már Kölcsey Ferenc megmondta: a múlt elesett hatalmunkból, de a jövendőnek urai vagyunk. Ez így igaz. De ha nem tudjuk, merről jöttünk, könnyen utat téveszthetünk, nem mérvén fel, merre menjünk tovább.
Nemeskürty István szép mondása, aki nem ismeri saját múltját, az nem él, csak tenyészik. Aki eleget élt, megtapasztalhatta: hiába bámulunk kidülledt szemmel előre, nem sejlenek fel még a lehetőségek sem. Ha viszont mélyen belenézünk a múltnak kútjába, olyan ismereteket szerezhetünk, amelyek jó eligazítást adnak a továbblépéshez. 1998-ban újra választani fog az ország népe. S ez a választás feltehetőleg nemcsak négy esztendőre határozza meg jövőnket. Tudják ezt azok is, akik a hatalmat jelenleg birtokolják és gátlások nélkül, nagy ügyességgel próbálják elérni a kedvező döntést. Van ehhez tapasztalatuk, éppen elegendő. Ebben az ellenzéki kalendáriumban a múlt minden tapasztalatát nem lehet összehordani. Az a cél viszont elérhető, hogy a képviselőjelölteké, segítőik és a választópolgárok szélesebb perspektívával, jobban felkészülve, a múlt tapasztalataira támaszkodva vehessenek részt a sorsdöntő összecsapásban. Ha ráadásul még szórakoztatóak is azt itt közreadott írások, az semmiképp nem ártalmas.
Egy szabad országban talán győzni is szabad...
Vissza