Magyar jogtudósok I.

Fülszöveg

Az olvasó egy új, a kiemelkedő magyar (magyarországi) jogtudósok életét és munkásságát bemutató sorozat első kötetét tartja kezében. Ebben a kötetben tizenkét hazai, a római jog, jogtörténet és a szélesebb értelemben vett magánjog (ius privatum) kimagasló jelentőségű művelőinek a terjedelem szabta keretek szűkössége miatt általában rövid életrajza és gyakran nemzetközileg is ismert és sokra értékelt munkásságának elemzése található. A kötetben szereplő jogtudósok között a XVI. században alkotó jogtudós portréja éppúgy megtalálható, mint a XIX. vagy a XX. században élt jogtudósé. A kötetben szereplő jogtudósok életrajzai a születési dátumuk szerinti sorrendben következnek egymás után. A legkorábban élt jogtudós közöttük Johannes Honterus (1498-1549), akinek rendkívül széleskörű munkássága bármely kor mércéjével mérve csodálatra méltó. A XVI. századi Magyarország művelődéstörténetének kimagasló alakja, a jeles reformátor és humanista tudós életműve a hazai és az európai jogtudomány - tegyük hozzá, abban az időszakban a még valóban egyetemes iurisprudentia vonatkozásában is kimagasló jelentőségű. Az elsősorban oktatási célokat szolgáló, 1539-ben közzétett Sententiae ex libris Pandectarum iuris civilis decerptae című munkája jelentős hozzájárulás a római jog tételeinek elterjedéséhez hazánkban. Az 1544-ben kiadott Compendium iuris civilis in usum civitatum acsedium Saxonicarum in Transylvania collectum az erdélyi szász városi statútumok alapjául szolgál, melyek évszázadokon át hatályban vannak. A XVI. század második felében élt és alkotott Baranyai Decsi Czimor János (1560?-1601?) ugyancsak igen széleskörű, a jogtudomány mellett az irodalomra és a történelemtudományra is kiterjedő munkássága is szervesen kapcsolódik a kor Európájának humanista eszmevilágához. A Wittenbergben, majd Strassburgban egyetemi tanulmányokat folytató, és a korszak Európájának jeles humanistáival, így a baseli Grynaeussal is rendszeres levelezést folytató jogtudós szerzője az 1593-ban Kolozsváron kirakott Syntagmának, amelyben kísérletet tesz a hazai (szokás)jog és a döntően a római jogra épülő közönséges jog (ius commune) összhangba hozatalára, modern kifejezéssel élve „harmonizálására". Hoffmann Pál (1830-1907), aki a római jog és magánjog jeles művelője, a történeti jogi iskola híve. Vissza