Előszó
ELŐSZÓ
Amikor Loyolai Szent Ignác és első társai 1540-ben megfogalmazták a kis Társaságnak a céljait, kiemelték hogy akárhová készek elmenni az Evangéliumot hirdetni, „akár a törökökhöz vagy bármilyen más hitetlenekhez, beleértve az Indiáknak nevezett vidékeken élőket" is. Néhány évvel később távoli vidékeken, köztük újonnan felfedezett földrészeken voltak megtalálhatók a jezsuiták, de Európa népeiről sem feledkeztek el. A rendi felfogásban az Evangélium hirdetése együtt járt az adott kor társadalmi és kulturális életének figyelemmel kísérésével és - lehetőségeikhez képest - tevékeny alakításával. Jezsuiták egymást követő nemzedékei ezért aprólékos buzgósággal örökítették meg tapasztalataikat, megfigyeléseiket, értékeléseiket írásbeli beszámolókban is. A rend közel fél évezredes története során így gazdagodtak folyamatosan a levéltárak, melyek a mai kutató számára az egyháztörténet mellett a kultúra- és civilizáció-történet jelentős forrásaként is szolgálnak.
Az elmúlt másfél évszázad magyar jezsuitáinak történeti névtárát lapozgatva nem meglepő, ha ugyanez a dinamizmus mutatkozik meg a magyar jezsuiták sorsának egészén és az egyes rendtagok életében is. A kötetben sorakozó tömör életrajzi adatok változatos életutakat sejtettnek. Ami közös: újabb kori történelmünk néha könyörtelen kényszerei közepette Istennek adott emberek hirdették az Evangéliumot szavaikkal és tetteikkel templomban, iskolában, tudományos vagy kulturális tevékenységgel, szegények, betegek vagy menekültek feltűnést nem keltő gondozásával.
A most megjelenő kötet jelentőségét növeli, hogy a magyarországi jezsuita levéltárakat nem kímélték a történelem pusztító erői, s a történeti anyag több ízben szenvedett helyre nem állítható veszteségeket. A hiányt, hogy a magyar rendtartománynak gazdag múltja nem tárulhat maradéktalanul a szemünk elé, enyhíti a legfontosabb adatok e jól használható összefoglalása, mely alapvető referenciaműként bővíti a kutató rendelkezésére álló eszköztárat.
Köszönet e katalógus összeállítójának, Bikfalvi Gézának pontos, türelmes munkájáért. Az elkészült kiadvány hűen tükrözi, hogy a szerkesztő könnyen, gyakorlatiasan használható forrást kívánt a történész közösség szolgálatába állítani. így a kötet nemcsak tartalmában, de szándékában is méltó folytatója a P. Lukács László, P. Polgár László és P. Szilas László nevéhez köthető, nemzetközileg ismert magyar jezsuita történész nemzedék munkájához.
A jezsuita rend 2006-ban ünnepli Xavéri Szent Ferenc és Pierre Favre születésének 500., Szent Ignác halálának pedig 450. évfordulóját. A hármas jubileum évére készülve bizalommal bocsátom útjára e történeti névtárat, s ajánlom az olvasónak, aki számára nem közömbös a magyar jezsuiták múltja, tevékenysége és történelmi hatása.
Budapest, 2005. december 3.
Xavéri Szent Ferenc ünnepén P. Lukács János SJ
tartományfőnök
Vissza