Magyar játékfundamentum IV.

Előszó

Részlet a könyvből:

"Vajon mit mondhat még a negyedik kötet a megszokott száz lapon? Ugyanabból az ihlető forrásból, a természetből merít, amit nyújt, mégis más lesz, mert ugyanazon dolognak is több nézete van. Más a hajnali ezüstös fényekben reggel és más a déli tűző napon, más a téli fagyban és a nyári délután narancsos napsütésében, a földön lévő és az égből jövő világosság derűjében, borújában és elsötétedésében, a jó és rossz szelek által megérintve, szelíden hajladozva vagy pedig a kegyetlen viharban megtépázva és elpusztítva. Miként a pásztor is másként látja a tájat a pusztában a pirkadat hajnalhasadásában, másként a déli rekkenő melegben elkókadva, majd este, a síkságról nézve a csillagos ég kozmikus csodáját. Másként látja a tájat a pásztor, amikor Szent Mihály napja után bevonul a nyájjal, és a szaporulattal elszámol a gazdának, és másként a szántó paraszt betakarítás idején. De menjünk távolabbra, a tengerre! A tengernek is ezer féle arcát csodálhatjuk meg; a hajnalhasadás ezüstös csillogásában, avagy amikor a félelmetes vihar szánt bíbor tajtékokat rajta, és amikor indigókék hullámok között navigálunk. Ahogyan én, a földön járó talpas, kétkezi képzőművész is mindig másnak láthattam a falusi tájakat; begyűjthettem a falusi gyermekkor emlékeit, boldogságban karikázva a kertek alján, vagy a földutakon szaladgálva a színes labda után. Később, felnövekedvén már nemcsak Békés-Arad megyéből, falusi kertecskémből láthattam a Glóbuszt, végre, igaz, kicsit későn, a vasfüggöny ideje után - még időben módom volt látni más tájakat is. Nagy hatással voltak rám párizsi tanulmányútjaim, görögországi és itáliai útjaimon is felejthetetlen emlékeket gyűjthettem össze, és megcsodálhattam az USA felhőkarcolóit.
Elmondhatom tehát, hogy a falusi kis háztól, vagyis az értől indulva eljutottam az óceánig. A Játékfundamentum rajzai utam élményeiből táplálkoznak, sokfélék, mert sok helyről származnak, más-más tájakról. Vissza