Magyar írói álnév lexikon

Előszó

részlet
Közel négy évtized telt el azóta, hogy megjelent Gulyás Pál Magyar írói álnév lexikon c. műve. Ezen idő alatt periodikumok százai születtek, s bennük ezrével azok a közlemények, melyeket szerzőik — ki ilyen, ki olyan okból — álnévvel vagy betűjeggyel bocsátottak közre. Hasonló a helyzet az önálló köteteknél és a gyűjteményes munkáknál. Önmagában e tény is indokolná egy újabb álnévlexikon elkészítését, de mert tudjuk, hogy munkája összeállításakor maga Gulyás is válogatni kényszerült a feldolgozandó források sokaságából, a nyomába szegődőnek a kiegészítés feladatát is el kellett vállania. Műve előszavában Gulyás 16 fővárosi és 26 vidéki napilap, valamint 161 hetilap és folyóirat feldolgozásáról tesz említést, melyeket az 1891 — 1919 közötti évekre vonatkozóan tekintett át, majd megjegyzi: „az újabb fontosabb napi- és hetilapokból is igen sok adatot kijegyeztem egész 1950-ig". Ezen tények ismeretében *nem kínálkozott számomra egyéb lehetőség, mint az Országos Széchényi Könyvtár hírlapállományának szisztematikus, ámde — az emberi élet véges volta miatt — ugyancsak korlátokat szabó feldolgozása. Legelső korlátul a földrajzi határ adódott, így hát kutatási területemet a Trianon utáni Magyarországra szűkítettem. Az elcsatolt területek sajtóját csak abban az esetben néztem át, ha az a müncheni döntések következtében anyaországivá vált, az emigrációét pedig teljes mértékig mellőztem. A következő korlát kijelölésekor a szellemi érték minősítése vezetett: nem foglalkoztam a kis jelentőségű, csak igen szűk kört érdeklő üzemi lapokkal és iskolai kiadványokkal. A periodikumok áttekintését az 1980-as évvel zártam le. A feldolgozásban az OSzK hírlapkatalógusának sorrendjéhez igazodtam, lévén ez a leginkább ellenőrizhető. E módszer lehetővé tette, hogy az éppen címleíráson vagy kötészeten lévő anyaghoz később visszatérhessek, ám azt sajnos nem akadályozhatta meg, hogy egyes esetekben a periodika áttekintéséről ne kelljen lemondanom.
Húsz év alatt a hírlapok és folyóiratok ezreit vettem kézbe, és számlálatlanul sok órát fordítottam az álnevek feloldására. Sajnos sok esetben minden fáradozásom elégtelennek bizonyult: a lapok szerkesztői üzeneteire — ellentétben a múlt században folytatott örvendetes gyakorlattal — már korántsem jellemző a rejtőző szerzők felfedése. Találkoztam olyan álnévvel vagy betűjellel, melyet 15 évfolyam átnézése Vissza