Magyar irodalom

Előszó

Részlet a könyvből:
Régi magyar irodalom
(a kezdetektől 1772-ig)

IRODALOM, EMBER, TÁRSADALOM Irodalom, ember, társadalom - egymástól el nem választható fogalmak; azt is mondhatnánk: feltételezik egymást. Mint minden művészet, az irodalom is csak emberi, társadalmi viszonylatban létezik. Irodalmon koronként mást-mást értettek: az irodalom szót hol tágabb, hol szűkebb tartalommal használták, nem mindig vontak éles határvonalat a szépirodalom és más írásos művek közé. Volt olyan korszak, amikor körébe sorolták a tudományos (például történeti) munkákat is, az írásban (nyomtatásban) megőrzött, illetve élőszóban kifejezett szellemi termékek összességét. Ma inkább szépirodalmat értünk a szón, de beletartozik a népköltészet is.

Az irodalom létrehozója, hordozója egy társadalmi közösség, eszköze a közösség által beszélt nyelv. A többi művészettől épp eszköze révén különbözik: a festészet anyaga a vonal, a forma, a szín; a szobrászaté a kő, a fa, a márvány, a bronz; a zenéé a hang, a dallam, a ritmus - az irodalomé a szó, a szüntelenül változó nyelv. Az irodalmat elválaszthatatlan szálak fűzik az őt létrehozó, meghatározó korszakhoz, társadalomhoz, sőt része annak, helye, jelentős szerepe van a társadalom, az emberi közösség életében. A maga sajátos eszközeivel valóságfeltáró, a valóságot újrateremtő visszatükröző szerepet vállal és teljesít. A meghatározott történelmi-társadalmi viszonyok között élő ember művészi megjelenítésével az író hat az olvasóra, befolyásolja érzelemvilágát, alakíthatja magatartását, kielégíti az ember örök idők óta élő esztétikai igényét, fejleszti a szépérzékét. Vissza