Előszó
Részlet a könyvből:
"Makszim Gorkij:
Életem
(Részletek)
Szomorú is, nevetséges is visszaemlékeznem, mennyi súlyos megaláztatást, sérelmet és nyugtalanságot okozott nekem hirtelen föllobbant olvasási szenvedélyem!
A szabászné könyveit nagyon drágának tartottam, és féltem, hogy az öregasszony elégeti őket a kemencében, ezért iparkodtam, hogy ne gondoljak ezekre a könyvekre, és a színes födelű füzeteket kezdtem venni az üzletben, ahol reggelenként a teához kenyeret vásároltam.
Olvasni a fészerben szoktam, amikor fát vágni mentem, vagy a padláson, ahol ugyanolyan kényelmetlen és hideg volt. Néha, amikor nagyon érdekelt a könyv, vagy gyorsan ki kellett olvasnom, éjjel fölkeltem, és gyertyát gyújtottam. Az öregasszony azonban észrevette, hogy a gyertya éjszaka rövidebb lett, és attól kezdve egy forgácsdarabkával megmérte a gyertyát, majd valahová eldugta a mértéket. Ha azután a gyertya nem felelt meg a mértéknek, vagy ha megtaláltam a mértéket, de nem vágtam le belőle annyit, mint amennyi a gyertyából elégett, dühös ordítozás kezdődött a konyhában. Viktoruska egyszer dühösen szólt ki a függőágyból:
- Hagyja már abba a veszekedést, mamuka! Nem hagyják élni az embert! Persze, hogy égeti a gyertyát, hisz éjjel füzeteket olvas, a boltostól veszi, tudom! Nézzen csak utána a padláson...
Az öregasszony felszaladt a padlásra, megtalálta valamelyik füzetet, és darabokra szakította.
Ez magától értetődően elszomorított, az olvasási vágy azonban csak még jobban megerősödött bennem..."
Vissza