Magyar irodalmi nyelv

Előszó

Részlet:
"1. Az irodalom szélesebb körű nyilvánosságnak és távolabbi jövőnek is szánt írásos tevékenység. Az irodalmi nyelv az ilyen természetű tevékenységben alkalmazott és alkalmazható nyelvi formák összessége, rendszere. Vagy más megfogalmazásban: az irodalmi nyelv egy nyelvközösség nyelvi változatait lényeges elemeikben kiegyenlítő nyelvtípus, amelyen az illető nyelvközösség számára szóló vagy szólni hivatott irodalmi művek létrejönnek vagy létrejövendők.
Az irodalmi nyelv mellett és vele összefüggésben szokták emlegetni a köznyelvet. Amint majd látjuk, valóban az irodalmi nyelv és a köznyelv között állományukra nézve lényeges egyezések, fejlődésükre nézve pedig számos - de nem minden - ponton szerves kapcsolatok vannak. Ezért, amikor az irodalmi nyelvet tárgyaljuk, foglalkoznunk kell a köznyelvvel, másképpen: társalgási nyelvvel is.
2. Az irodalmi nyelvvé való kiegyenlítődés a nyelvtan különféle ágainak megfelelően történhetik: a hangtan és vele kapcsolatosan a hangjelölés, illetőleg a helyesírás, a szókészlet, a szó és mondat alak- vagy jelentéstana és a stilisztikai formák területén.
Az irodalmi nyelvnek mint egységes nyelvtípusnak a kialakulása elsősorban nyilván az érzékelhető: a füllel és szemmel felfogható mozzanatokban indul meg és megy végbe, vagyis a hangtanban és a helyesírásban. A megértés szükséglete ugyancsak korán maga után vonta a szókészletbeli kiegyenlítődés folyamatát, de a műveltség és gondolkodás fejlődése szakadatlanul lökéseket adott a szókincs gyarapításának is." Vissza