Magyar Iparművészet 1918/1-3.

Előszó

Részlet:
A modern életviszonyok vajudásának jelen szomorú korában az életnek csak fájó oldalát látjuk közvetlenül, mert ez érint bennünket legközelebbről. De az okok és okozatok mélyére tekintve, meggyőződhetünk arról, hogy egy új életfelfogás küszöbén állunk. Bíznunk kell abban, hogy az emberiség meg is fogja találni ezekben a még vajudó s még kiforratlan állapotban levő - de szükségszerűen kialakult - eszmékben az eszközöket, melyek az igaz kultúra s a teremtő élet céljaihoz elvezetnek.
A feltornyosuló akadályok és ellentétek legyőzése után életünk újból megkötöttséget - új életstílust - fog nyerni. Egy magasabb, nemesebb szociális életfelfogás, kialakulása és érvényesülése előtt állunk, a kultúra evolúciójának oly értékes fázisa küszöbén vagyunk, hasonlóan ahhoz, amit eddig például az egyiptomi vagy a klasszikus népek kora, avagy a középkor és a reneszansz jelentett.
Az élet új kiépítésének békés kultúrmunkájában a művészetnek is nagy szerepe van. De ezt a nagy célt jelen művészetünk még alig-alig tudja szolgálni s első pillanatra nem is tudjuk átlátni, hogy miképp teljesítheti művészetünk eme feladatát. Ennek az az oka, hogy nincs szoros összefüggésben az élettel, illetőleg mivel életünknek sincs ma megkötöttsége s az széthúzó, széjjeleső, ezért a művészetek is szétoszló csoportokban haladnak előre egység s - erő nélkül. Vissza