Életem a lovakkal (dedikált példány)

Fülszöveg

„Itt is győz, ki lovát ésszel hajtja"
(Homérosz, Iliász 23. ének, i.e. VIII. század)
A Példakép
Magyar Imre szellemiségét és hatását a magyar lovas életre jól mutatja, hogy már életében sok fiatalnak volt a példaképe. Több mint két és fél évtizeddel halála után is emlékversenyt, kiállítást szerveznek, lovas klubokat neveznek el róla olyan ifjú lovasok, akik csak hírből, újságcikkből vagy szakkönyvéből ismerik őt.
Sokat elmond ma is ható személyiségéről, az egykori tanítványai, kollégái, ismerősei felől sugárzó szeretet és tisztelet. Magyar Imre ló-szeretete kivételes tehetséggel párosult. Olyan jellemvonásokkal áldotta meg a Mindenható, mint a haza-, a család-, és az ember-szeretet, a szerénység, a szorgalom, az alázat és a jó humor. Abban a korban élte élete nagy részét, amelyben ezek az értékes emberi tulajdonságai átsegítették a mindennapi gondjain is. Nehezen tudta elviselni, ha a szívéhez közel került, rengeteg munkával idomított, csúcsformában lévő, az országnak nagy hasznot, valutát hozó lovait a beleszólása nélkül adták el. Ám soha nem adta fel. Újabb és újabb lovakat választott ki, tanított be, egészen a legmagasabb szintű gyakorlatokra.
Ma minden bizonnyal őt is suttogónak hívnák, aki érti a lovak nyelvét. Tehetségéről, a lovakkal való testi-lelki azonosulásáról, az irántuk való alázatról már életében legendák keringtek.
Szívet melengető - és mindenekfelett nagyon tanulságos - érzés olvasni Magyar Imre lovas szakmai kultúrát hirdető könyvét. A jó humorral, végtelen szerénységgel és ló-szeretettel, kellemes stílusban megírt emlékiratok élvezetes olvasmányt nyújtanak szakembernek, sportembernek, és minden lovat kedvelőnek.
E könyv elolvasása után Magyar Imre még több ember szívéhez kerül közel, és lesz példaképe újabb lovasoknak.
Budapest, 2010. augusztus, Kisasszony hava
Lázár Vilmos
a Magyar Lovassport Szövetség elnöke, hétszeres fogathajtó világbajnok, egyetemi lovastanár Vissza