Magyar idézetek könyve

Előszó

Ez a könyv: műhelymunka.
Munkatársam: a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnázium 1941-42. évi VIII. A. osztálya.
Régi vágyam, hogy érettségiző tanítványaimmal ilyen módon tekintsek vissza irodalmunkra; művekre, melyeket nyolc év alatt olvastunk vagy olvasnunk kellett volna. Rengeteg elkallódott élmény frissül fel így hirtelen, közben új szépségek is kínálkoznak.
Kivált olyasmit válogattunk, ami töredékesen is kerek egésznek számít. Ezek az idézetek - nagyrészt egy-egy alkotás veleje - maguk is sok mindent idéznek: könyvek halmazát, valóságos kis könyvtárt.
Nem az volt a célunk, hogy - mint a legtöbb efféle gyűjteményben tapasztalni - mindenáron címszavakhoz keressünk anyagot; ellenkezőleg: a szépnek, jónak talált részekhez kerestünk közös fedelet. Nagyjában sikerült. Egyébként az mentsen, hogy az alkotások nem szeretik a sorakozót. Mindenik külön műfaj; ás és más törvénynek engedelmeskedik. Az olvasó tehát ne a kereteket vizsgálja, hanem amit magukba foglalnak.
Természetes, hogy közelebbi szempontjainkat, tanulmányaink igényét nem tagadhattuk meg. Mégis hiszük: nem iskolás gyüjteményt adtunk, hanem minden művelt magyarnak valót, sőt nélkülözhetetlent. Bár sok rejtett szépséget kutattunk, főként nagyjaink kincsesházát fosztogattuk.
Úttörő munka ez. Ha megérdemli, majd teljesebbé, jobbá formálják a következő kiadások.
Budapest, 1942. Könyvnap
Vajthó László. Vissza