Magyar helyismereti kutatások a Vajdaságban 1945 és 1995 között

Előszó

Tisztelt tanácskozás, kedves vendéglátóink és vendégeink!
A tudományosság - legalábbis hosszú távon, történelmi távlatból szemlélve - nyilván a társadalomtudományok körében sem lehet igazán öncélú és igazán steril. Hisz a tárgyilagos kutatói eredmények, a valóban tudományos fölismerések és szintézisek az évtizedek és évszázadok távlatából sohasem csak immanens tudománytörténeti értékkel bírnak, hanem egyúttal közösségtörténeti, népességtörténeti, avagy nemzettörténeti fontossággal is. "Öncélúnak", "l'art pour l'art"-nak, "népidegennek" és "sterilnek" egyedül a mindenkori aktuális jelen közéleti szférája minősítheti még a valódi, a nem talmi tudományosságot is, mégpedig abbéli hagyományos és hagyományosan türelmetlen elvárásában, hogy a tudományok - elsősorban a társadalmiak - a Köz, a Politika, az Osztály, az Állam, a Nemzet vagy a Kisebbség minél odaadóbb, alázatosabb és hűségesebb szolgálóleányai legyenek... Vagyis, a feltételezett nemes cél - az adott közösség boldogulása, fejlődése és felvirágzása - praktikus-pragmatikus eszközei mindenekelőtt.
Jelen tanácskozásunk témája alighanem eleve kizárja jelen kisebbségi közéletünk efféle negatív ítéletét. Hisz a helyismeret: önismeret; az önismeret: lehetséges önmegtartó eszköz; a tárgyilagos, ideológiai elfogultságoktól és romantikus ködképektől legalább valamelyest is mentes kritikai önismeret viszont immár nem is csak a lehetséges, de a reális - mert illúzióktól megszabadított - önmegtartás egyik fontos eszköze is lehet. Vissza