Előszó
Az Akadémia helyesírási szabályzataihoz csatlakozó betűrendes példatárak - miként ez köztudomású - természetszerűleg a múltban sem elégíthették ki az átlagosnál igényesebb (elsősorban a nyomdai, a szerkesztőségi és az iskolai) írásgyakorlat szükségleteit. Ezek az igények tették indokolttá, hogy az MTA Helyesírási Bizottságának kezdeményezésére az Akadémiai Kiadó 1961-ben megjelentette (majd később még 9 változatlan lenyomatban kiadta) a Helyesírási tanácsadó szótárat.
Ennek kedvező fogadtatását és széles körű elterjedtségét ismerve, a Helyesírási Bizottság és az Akadémiai Kiadó A magyar helyesírás szabályainak 11. (1984-i) átdolgozása után úgy döntött, hogy a tanácsadó szótárt korszerűsíteni kell; azaz egyrészt hozzáigazítani a szóalakok írásmódját az új szabályzat rendelkezéseihez, másrészt felfrissíteni a szótár anyagát, kihagyva belőle az időközben elavult, és beleszerkesztve az újabb keletű szavakat. Az így átdolgozott mű Helyesírási kéziszótár címmel 1988-tól máig (3 változatlan lenyomatban is) segítette írásgyakorlatunkat.
A szókincs a nyelvnek mozgékony, gyorsan változó állománya; természetes tehát, hogy az évtizedünkben lezajlott alapvető társadalmi és gazdasági változások egyrészt szavaknak nyelvünkből való gyors kiavulását, másrészt tömérdek új szónak villámsebes elterjedését eredményezték. Ez a kétirányú mozgás tette indokolttá, sőt halaszthatatlanná, hogy szótárunkat a korszerűsítés - elsősorban a bővítés - szándékával átdolgozzuk.
Munkánknak a „Magyar helyesírási szótár" címet és „A Magyar Tudományos Akadémia szabályai szerint" alcímet adtuk. Az MTA Magyar Nyelvi Bizottságával egyetértésben ugyanis szükségesnek tartottuk annak hangsúlyozását, hogy könyvünk - szerkesztőinek szándékai szerint - elveiben és gyakorlatában egyaránt az MTA helyesírási szabályzatának változatlanul érvényben levő 1984. évi (11.) kiadásához igazodik. Nem a szabályzat valamiféle módosulásai tették tehát szükségessé e mű kibocsátását.
Szótárunk, amely a korábbi változatoknál természetesen bővebb (mintegy 140 000 szót és szókapcsolatot tartalmaz) elsősorban a tágabb értelemben vett magyar köznyelv helyesírási szótára kíván lenni. Ez ma már természetesen azt is jelenti, hogy munkánknak tükröznie kell a regionális köznyelviség szintjére emelkedett változatokat, másrészt tartalmaznia kell a szélesebb körben élő szaktudományi szavakat, továbbá a fontosabb, gyakran használt idegen szavakat is. Az alakváltozatokat illetően fenntartottuk a Helyesírási kéziszótárnak (inkább megengedő, mintsem korlátozó) gyakorlatát; szem előtt tartva a helyesírási szótáraknak azt az elvét, hogy elsősorban az írásmód, nem pedig a szavak használhatósága tekintetében kell tájékoztatással szolgálniuk.
Vissza