Magyar hazám

Előszó

Kedves tanulók!

Nagyon jól tudjátok, hogy Trianon óta nagyon nehéz helyzetbe került szegény országunk. Jóval kisebb, szegényebb lett; gondunk azonban nagyobb, életünk pedig küzdelmesebb. Minden igaz magyarnak ezért többet kell dolgoznia, mint annak előtte, mert nagyobb mértékben kell segítenie szomorú sorsra jutott nemzetét.
Többet kell tanulnia és dolgoznia a mai tanulónak is. Egyik legfőbb kötelessége, hogy mennél hamarább s mennél alaposabban ismerje meg hazáját s annak dicső történetét. Mennél jobban megismerkedik a magyar földön történt eseményekkel, annál jobban megszereti hazáját, annál jobban fog hozzá ragaszkodni és annál nagyobb örömmel fog érte dolgozni és küzdeni. Mert csakis az becses előttünk és csak azért tudunk lelkesedni, amit ismerünk.
Ezt a fontos hazafias munkátokat igyekeztem, kedves tanulók, megkönnyíteni és elősegíteni azzal, hogy összeállítottam ezt a könyvet és most rendelkezéstekre bocsátom. Olvasgassátok, tanulmányozzátok szeretettel és szorgalommal s igyekezzetek ilyen módon megismerkedni gyönyörű hazánk sok-sok érdekességével, szépségével s dicső múltjával. Mielőtt azonban hozzáfognátok ehhez a munkához, egy-két jótanácsot szeretnék veletek közölni:
1. Ne siessetek az olvasással. Igyekezzetek lassan, gondolkodva olvasni. Ha valami érdekes dolog köti le a figyelmeteket, írjátok le azt néhány szóval egy füzetbe.
2. A könyv képeit ne csak egyszer, hanem többször és mennél behatóbban nézzétek meg és figyeljétek meg. Bármilyen sokszor is nézitek a képeket, minden alkalommal találtok rajta valami újat, szépet. Én magam is már annyiszor láttam őket és mégis most is szeretettel elnézem őket és mindig találok rajtok valami újabb érdekességet.
3. Amikor a képeket nézitek, olvassátok el figyelmesen a kép alatti szöveget is. Ha többször megismétlitek ezt, később a képeket már az első látásra, a szöveg olvasása nélkül megismeritek. Ezzel pedig nagyon sokat tanultok már.
4. Ha már jól ismeritek a képeket, egy kis versenyjátékot is rendezhettek. Még pedig úgy, hogy ketten-hárman összeültök, egy-egy vidék képeinek szövegét valaki letakarja s a versenyzőknek azután ki kell találniok, mit jelent a kép. Aki a legtöbb kép letakart szövegét kitalálta, az a győztes.
De még másféle versenyt is lehet tartani. A három cserkész ugyanis sokat barangolt az országban, sokat látott, tapasztalt, sok eseményt élt át. A versenyzőktől megkérdezzük tehát, hol történt az utazó cserkészekkel valamely érdekes esemény, merre felé utaztak, vagy honnan jöttek, amikor útközben ezt vagy azt látták, avagy amikor valamely esemény történt velük? Ha vonattal mentek volna, merre kellett volna utazniok, a menetrend szerint mikor kellett volna indulniok, hány óráig tartott volna az utazásuk, mibe került volna az? Stb. stb.
Avagy azt is lehet kérdezni, hogy valamely vidéknek, megyének, városnak, községnek milyen képeire emlékszik? Aki a legtöbb kérdésre jól megfelel, az a győztes. Sokféle kérdést lehet ilyenformán feltenni. Tetszés szerint bármilyet. Mennél fogósabb a kérdés, annál érdekesebb a verseny.
5. Amikor egy-egy fejezetet, vagy annak egy részét elolvastátok; nézzétek meg utána a képeket és gondolatban mondjátok el magatokban, mit látott az a három cserkész, amikor azon a vidéken barangolt. Ha pedig a könyv több szakaszát elolvastátok, akkor ismételten nézzétek meg a képeket és ennek alapján gondolatban ismételjétek át a képpel kapcsolatos eseményeket.
6. Ha valamely kép tetszik nektek, próbáljátok azt lerajzolni. Esetleg néhány vonással az egészet vagy annak valamely érdekes részét. Vissza