Előszó
Habent sua fata vexilla. A zászlóknak is megvan a maguk sorsa. A zászló a történelem talán legnagyobb karriert befutott tárgya; egyszerű irányjelző botból embercsoportok, népek, országok és eszmék jelévé vált, néha jelképpé és ereklyévé nemesedett. Kosztolányi Dezső sokat idézett soraival: „Csak bot és vászon, /de nem bot és vászon,/hanem zászló..."
Anyaga pusztulékony. Adott pillanatban megszülető jelképein sokszor túllép a történelem. Használaton kívülre kerül, elfelejtik, elpusztítják, vagy hagyják, hogy az enyészeté legyen. Még a leggondosabb őrizet mellett is csak kevés marad belőlük az utókornak, amely mindig hálásabban tekint a múlt tárgyaira, mint a kor, amelyben azok valóságosan létrejöttek.
A zászlóknak nemcsak sorsa, hanem története is van. Különös, lineáris fejlődéstörténet ez, tartománya az egyszerű geometrikus formáktól, az egy színárnyalatú felületektől, a sematizált díszítésektől a konkrét és beszélő szimbólumukig terjed, valahonnan a múltból indul, és egészen napjainkig tart. Ahogy időben közelebb kerülünk a mához, annál többet tudunk róluk, minél távolabbra tekintünk, annál kevesebbet. Ez így természetes. Újabb korok zászlóival akár tárgyi valóságukban is találkozhatunk, a régebbi időkből legfeljebb egy-egy foszlányával, ha szerencsénk van, ábrázolásával, netán róla szóló leírással. S van, ahol már csak elképzelhetjük, milyen lehetett egy hajdani zászló.
Ez a könyv ezer esztendő magyar katonai zászlói között tallóz. Grafikákba sűrített zászlótörténetet kínál, Somogyi Győző zászlóábrázolásait. Somogyi Győző - kutató művész, mint minden más történelem ihlette munkájában, a zászlóknál is a lehető leghitelesebbre törekedett. Mélyen bedolgozta magát az első ezredforduló európai és keleti vexillológiájába, párhuzamokat keresett, lehetséges forrásokat és ábrázolásokat. Figyelembe vett mindent, ami hatással volt (lehetett) a magyar zászlófejlődésre - nyugat és kelet jelképhasználatának egymásra hatását, korok zászlódivatjait, a zászlók praktikumát, a magyarság keleti történeti gyökereit, mitológiáját. Ugyanez érvényes a következetes hitelességre törekvést hangsúlyozandó, a későbbi korokra is.
Vissza