Magyar gyékényesek

Előszó

1973-ban ismerkedtünk meg a szakajtókötéssel Tiszavalkon. Egy kedves, idős asszony mikor meghallotta, hogy ez érdekel minket, beszaladt házába és egy varrós kosárral ajándékozott meg minket, amit még az édesanyja kötött gyékényből. Így kezdődött... Ezután már tudatosan gyűjtöttük e mesterség minden emlékét és fortélyát, egészen 1979-ig. Közben igyekeztünk mindent a gyakorlatban is elsajátítani. Az első mozdulatokat szintén Tiszavalkon lestük el. Gyűjtőútjainkat a magunk erejéből fedeztük. Tárgyvásárlásra már nem futotta. Ekkor sietett a segítségünkre Kovács Ákos, a Hatvany Lajos Múzeum akkori igazgatója. Újra felkerestük a már megismert falukat.
A Hatvany Lajos Múzeum megbízásából, 1977-ben tárgyvásárló körútra indultunk. Ennek eredménye lett az a kiállítás, ami 1978 januárjában és februárjában tekinthettek meg az érdeklődők Hatvanban. A kosarak azóta is a múzeum tulajdonát képezik. A gyűjtés során - mivel mindenütt, minden tárgyat, nem állt módunkban megvásárolni - két dologra figyeltünk. Igyekeztünk a szóban forgó falura jellemző tárgyat kiválasztani és elkészíttetni, továbbá minden olyan tárgyat megvenni, ami az eddigi néprajzi megfigyelésekben nem fordul elő. A magyar nyelvterület három, a mesterségek szempontjából fontos területére nem jutottunk el. Ez a Csallóköz, a Szerémség és a Szernye láp. A címben szereplő gyékényes elnevezés egyedül a bodrogközi Vajdácskán használatos. Megfelelőnek tartottuk azonban a gyékényből dolgozók összevont megnevezésére. A kosárkötő falukat a lecsapolások előtti vizes területeik egysége szerint csoportosítottuk. Kivételt képez az Erdély és a Baranyai németek gyűjtőnév.
A kiállításhoz pár oldalas meghívó is készült 1978-ban. A tanulmányutak ismeretanyagát 1978-ban az itt leírtak szerint vázlatosan így foglaltuk össze. Ez akkoriban nem jelent meg, de átadtuk Juhász Antal néprajzkutatónak, így került az bele a Magyar Néprajz III. kötetébe, a kézművesség fejezetbe. E kiadványban az 1978-ban írottakon nem változtattunk. Az összegzéshez fényképek is tartoztak, amiket most 2000-ben rajzokra és új fényképekre cseréltünk át. Egy kicsit kiállítás vezető, egy kicsit magyarországi gyékényes atlasz, sőt egy kicsit a gyékényt felhasználók kézikönyve is e kiadvány. Ezúton is köszönetet mondunk mindenkinek, aki munkánkat támogatta.
Kecskemét - Hatvan 2000. április
Nagy Mari - Vidák István Vissza