Magyar Grafika 2000/3.

Előszó

Kedves Grafika-olvasó!
Vége van. Megtörténtek a nagy millenniumi események: a DRUPA bezárt és a Nyomdász Vándorgyűlésnek nevezett Nyomdásztalálkozó is befejeződött. Még mindkettőtől fáj a fejünk, és másnaposak vagyunk, de lassan visszarázódunk a hétköznapokba. Ránk is fér. Iszonyatos információhalmazt kell feldolgoznunk - Düsseldorfból és Szegedről is.
Düsseldorf - erről Szegeden is beszéltünk - inkább évforduló volt, mint seregszemle. A gyártók, miután különböző, de nem jelentéktelen évfordulók miatt - Gutenberg-évforduló, a Heidelberg gyár alapításának 150. születésnapja, valamint az ezredforduló, és végül, de nem utolsósorban a lapunk elkészítését végző DTP-Műhely grafikai stúdió is ötéves - öt évet kellett várjanak a nagy alkalomra, az évek folyamán elpufogtatták újdonságpatronaikat a világ más, jelentős vagy kevésbé jelentős regionális kiállításain.
Ez az utolsó DRUPA a filozófiák és stratégiák monstre kiállítása volt: Ki bírja tovább tőkével? Ki bírja tovább marketinggel? Heidelberg a nehéztüzérség, Roland inkább franc tireur - együtt - erőből, vagy partizánosan erővé formálódni és ismét a mozgékonyságot kihasználni. Az erődemonstráció érezhető volt, szinte az egész város kékbe öltözött. A két csarnokban az egység és a szinergia tombolt a hatosban, mint r kiderült minden hálózaton üzemelt, csak az üzenet nem jött át a hálózaton. Ennek ellenére érződött a két óriás gigászi küzdelme.
Éljen a digitális nyomtatás, a totális digitális munkafolyamat, de az ofszet sem halt még ki. Mi sem bizonyítja jobban, mint a kiállított digitális ofszetgép a XXI. század csarnokában a Xeroxnál.
A PNYME standja kedves színfoltja volt a kiállításnak. Útba esett: jövet, menet. Jólesett beülni egy kis beszélgetésre, egy kávéra, sörre. A stand közvetlen gazdaságosságához nem tudok hozzászólni, nem is feladatom, de jó volt látni a vásárban elfáradt kollégákat, amint egy kis darab „otthonon" kinyújthatták fáradt tagjaikat. Vissza