Magyar Gazdák Szemléje 1920. január-június/szeptember-október

Előszó

Részlet:

FELTÁMADÁS
Sokan, látva a még mindig füstölgő romokat, amelyek bennünket körülvesznek, még mindig érezve szivükben azt a keserű fájdalmat, melyet a régi Magyarország összeomlása és az elmúlt idők alatt bennünket ért szégyen és megaláztatás keltett, tulmerésznek fogják gondolni, hogy mi már feltámadásról beszélünk. Talán itt-ott felkél az a gyanú is, hogy nem vagyunk egészen őszinték, hogy másokban oly érzelmeket akarunk kelteni, amelyeknek ellenkezője tolt el bennünket és Magyarország legsötétebb idejében feltámadásról, derengő napsugárról beszélünk és dús eredményekkel kecsegtetjük azokat, akiknek sorsa a lemondás, az elpusztulás, a megsemmisülés. Bennünket azonban, akik sohasem értettünk a diplomáciai fogásokhoz, akiket épen azért, mert kimondottuk őszintén és nyiltan azt, ami meggyőződésünk volt s akiknek épen ezért eleget kellett szenvedni, az igaz, tiszta és becsületes meggyőződés vezet, amidőn feltámadásról beszélünk.
Nem könnyen, de bele találjuk végül magunkat abba az igazságba, hogy ha a véres háború eredményeként mi kerültünk volna ki győztesen a küzdelemből, ez reánk nézve épen nem jelentette volna a nemzeti ideálok megvalósulását. Reánk feküdt volna a Makkabeusok kapzsi és mindenre képes csapata, megerősödött volna az osztrák befolyás és e réven azok a tényezők, amelyek Magyarország függetlenségének esküdt ellenségei voltak. A háttérben pedig ott állott volna a pangermanizmus! Vissza