Magyar-francia jogi, közigazgatási, kereskedelmi és pénzügyi szakszótár

Előszó

E szótár megírására a gyakorlati szükség tudata vezetett. A magyar jogász, a magyar kereskedő, kinek szakmájába vágó francia írásmunkát kell végeznie, bármily tökéletesen bírja is egyébként e nyelvet, lehetetlen, hogy ne érezze hellyel-közzel azt az egészen sajátos, kínos lelki vergődést, melyet valamely szakkifejezés hasztalan kutatása, vagy az inprecíz kifejezés használatának tudata kelt a lelkiismeretes stilisztában. A magyar író gyakrabban van ennek kitéve, mint a többi kultúrnemzetek írói, mert - legyünk őszinték - nálunk a francia nyelv ismeretéhez még ma is egy közbeeső lépcsőfokon - a németen - át szokás jutni, és csak kivételes nyelvtehetséggel megáldott magyaroknak adatott meg a képesség, hogy gondolataikat a német fordítás közvetítése nélkül egyenesen franciába ültessék át. Magyar-francia szótárirodalmunk fogyatékossága arra kényszeríti a gyakorlati jogászt, kereskedőt, tudóst, hogy német tudományát segítségül híva a Sachs-Villate-ban és egyéb közismert nagy német szótárakban keresse a szakkifejezéseket. De hogy eredménnyel kutathasson, voltaképen nem is egy, hanem két közvetítő nyelvet kell ismernie: a szakköreinkben elterjedt régies és korrumpált osztrákot és a klasszikus német irodalmi nyelvet, melyet az újabb osztrák törvényhozás is elfogadott és melyet szükségkép a nagy német-francia szótárak is alapul vettek.
Hogy mily fáradságos dolog egy magyar szakkifejezést osztrákra, innen "Reichsdeutsch" nyelvre fordítani és ezt azután szótár segítségével franciára átültetni, - azt kiemelnem felesleges. Vissza