Magyar-francia és francia-magyar jogi, közigazgatási, kereskedelmi és pénzügyi szakszótár I.

Előszó

E szótár megírására a gyakorlati szükség tudata vezetett. A magyar jogász, a magyar kereskedő, kinek szakmájába vágó francia írásmunkát kell végeznie, bármily tökéletesen bírja is egyébként e nyelvet, lehetetlen, hogy ne érezze hellyel-közzel azt az egészen sajátságos, kínos lelki vergődést, melyet valamely szakkifejezés hasztalan kutatása, vagy az imprecíz kifejezés használásának tudata kelt a lelkiismeretes stilisztában. A magyar író gyakrabban van ennek kitéve, mint a többi kultúrnemzetek írói, mert - legyünk őszinték - nálunk a francia nyelv ismeretéhez még ma is egy közbeeső lépcsőfokon - a németen - át szokás jutni és csak kivételes nyelvtehetséggel megáldott magyaroknak adatott meg a képesség, hogy gondolataikat a német fordítás közvetítése nélkül, egyenesen franciába ültethessék át. Magyar-francia szótárirodalmunk fogyatékossága arra kényszeríti a gyakorlati jogászt, kereskedőt, tudóst, hogy német tudományát segítségül híva a Sachs-Villate-ban és egyéb közismert nagy német szótárakban keresse a kifejezéseket. De hogy eredménnyel kutathasson, voltaképen nem is egy, hanem két közvetítő nyelvet kell ismernie: a szakköreinkben elterjedt régies és korruptált osztrákot és a klasszikus német irodalmi nyelvet, melyet az újabb osztrák törvényhozás is elfogadott és melyet szükségkép a nagy német-francia szótárak is alapul vettek. Hogy mily fáradságos dolog egy magyar szakkifejezést osztrákra, innen »Reichsdeutsch« nyelvre fordítani és ezt azután szótár segítségével franciára átültetni -, azt kiemelnem felesleges.
Munkám gyakorlati céljánál fogva a szavak és kifejezések gyüjtésében a lehető leggyakorlatibb rendszert követtem. A francia jognak eredeti művekből való tanulmányozása során megállapítottam a bennük talált jogi és kereskedelmi műszavak magyar egyértékeseit és az ekként gyüjtött anyagot kiegészítettem a francia szakirodalomnak figyelmes olvasása és a magyar szakirodalommal való állandó egybevetése közben talált újabb szavakkal és kifejezésekkel. A két nyelv rendszerének és gondolkozásmódjának különbözősége folytán igen sokszor kellett szabatos fordítás híján szinonimákat, sőt körülírásokat használnom; ilyenkor lehetőleg kerültem az enciklopédikus magyarázatokat - ami célomon kívül esett és a megszabott határok szűk volta miatt a szabatosság rovására ment volna - és az olvasó nyelvérzékére bíztam az adott esetben legmegfelelőbb kifejezések kiválasztását.
E szótár ugyanis a franciául tudók részére készült és így csak azoknak szolgálhat segédkönyvül, kik a nyelvet szóban és írásban annyira bírják, amennyire az a mindennapi életben szükséges és akik csupán a jogi és kereskedelmi »argot« fordulataiban járatlanok. Vissza