Magyar fotográfiai évkönyv és adattár - 2001

Előszó

Előszó helyett, nyolc tétel a kortárs fotóművészet jelenéről
1. Magyarországon senki sem él meg abból, hogy fotóművészeti alkotásokat hoz létre. Mindenki csak egyéb kenyérkereső foglalkozása mellett készít, kifejezetten műalkotásnak szánt fényképeket. Még azok is, akik fényképészek, fotóriporterek vagy alkalmazott fotográfusok. Hazánkban nincs hivatásos fotóművész. Nem is volt soha! Akik ezt híresztelik magukról, évtizedek óta megtévesztik a közvéleményt, becsapják a kulturális élet szereplőit és félrevezetik az állami adminisztrációt is.
2. Egy műalkotás létrehozása állampolgári jog. Nem kötődik iskolai végzettséghez, foglalkozáshoz, életkorhoz, sem pedig valamely szakmai, társadalmi szervezet tagságához. Azt, hogy ki, milyen maradandó művel ajándékozza meg a társadalmat, nem a jelenkor dönti el és különösen nem 30-40 magát mindenhatónak képzelő ember. Ezért mindenkinek esélyegyenlőséget kell teremteni az alkotómunkához és igény esetén a közszerepléshez is. Továbbá ahhoz, hogy művei közgyűjteményekben, kiadványokban az utókorra hagyományozódjanak.
3. Magyarországon száznál több szakmai, társadalmi szervezet, kétezernél több aktív alkotója gazdagítja a fotókulturális nemzeti örökséget. Ám csak 2-3 szervezet, összesen 30-40 tagja élvez kiváltságos jogokat bizonyos szakmai döntések meghozatalában. Ez a harminc-negyven személy egymásnak adományozhat, olykor milliós nagyságrendben, állami forrásból, vissza nem térítendő (ön)támogatásokat. Ez a harminc-negyven személy kívánja meghatározni a kortárs fotográfia értékrendjét! Ők azok, akik befolyásolni képesek az állami adminisztrációt. Még ma is élvezik mindazokat a kiváltságokat, amelyeket évtizedekkel ezelőtt kaptak szolgálataikért.
4. A magyar fotótörténet legjelentősebb gyűjteményét, amelyet mindig is költségvetési forrásokból gyarapítottak, sikerült "privatizálnia" egyetlen szakmai, társadalmi szervezetnek, és sikerült egy magánjogi alapítvány intézményébe - tehát nem közgyűjteménybe! - menekítenie, az egyébként nemzeti kincsnek tekinthető páratlan anyagot. Bár maguk sem tudják mit adtak oda és mit nem. mi volt meg és mi nem mindabból, amit a fotográfusok örökösei rájuk bíztak. Abban a hitben, hogy ez valamikor az egész magyar kultúrát szolgálja és nem kizárólag egyetlen szakmai, társadalmi szervezet dönthet sorsa felett. Vissza