Magyar fotó

Előszó

Ha valaki megkísérelné, hogy ítéletet mondjon egy ország fotókultúrájáról, fotós teljesítményéről, hozzávetőleg háromféle személyiség lehet: Tudatlan, de magabiztos. Vagy korlátozott tudású, de óvatos és megfontolt. Valamint tudós-féle, aki mielőtt véleményt formál, igyekszik mindent megismerni, mérlegelni.
Az elsővel nem kívánok foglalkozni, mert mélységesen elítélek mindenkit, aki az úgynevezett hasraütős módszer híve, azaz, amikor nincs elég ismeret, de annál határozottabb a vélemény. Erről hallgassunk, vagy hagyjuk meg a politikusoknak. Marad még kettő. Ezek bármelyike választható. Az egyik számbaveszi az adott nemzet ismert, legkiválóbb teljesítmény nyújtott képészeit, s azt mondja, szerintem nyolc jó magyar fényképész van az első százban, akkor ez elég jó teljesítmény, figyelembe véve, hogy Magyarország összlakossága nem éri el egy nagyobb metropolisz lélekszámát. Ez a fajta véleményalkotás bár kellően felületes, mégis elfogadható, a leggyakrabban előforduló. A harmadik módszer követője szívós, hosszadalmas aprómunkával megpróbálja megismerni a méltán híresek mellett azokat a fényképészeket is, akik valamilyen pech, balsors, történelmi esemény miatt, nem lettek szélesebb körben ismertek, pedig tehetségük, képeik színvonala, a fényképezés fejlődése érdekében kifejtett tevékenységük erre feljogosította volna őket. Vissza