Magyar földmérők arcképcsarnoka I-II.

Előszó

Nagy köszönettel tartozunk a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat, valamint a Földmérési és Földrendezői Főiskolai Kar igazgatóinak, hogy kezdeményezésükre és támogatásukkal ez a szép munka, a Magyar Földmérők Arcképcsarnoka megjelenhet.
A magyar geodézia és térképészet elhunyt nagyjainak életével és munkásságával már eddig is elég sok tanulmány foglalkozott. Korunk földmérői és térképészei azt is tudják, hogy a magyar földmérésnek nemzetközileg megbecsült tekintélye van. Az eddig megjelent tanulmányok nagyobbik része azonban inkább csak a legutolsó két évszázad kimagasló magyar földmérőit és munkásságukat tárgyalják és a még régebbiek méltatása eléggé hiányos volt.

Olvasóink 1976-ban vették kézbe a "Magyar Földmérők Arcképcsarnoka" című kiadványunkat, amelyben a magyar földmérés múltja negyven kiemelkedő személyiségének - érdemeik dióhéjba foglalt említésével és Basilides Sándor festőművész grafikáival - állítottunk emléket. A magyar földmérők tábora elismeréssel fogadta a kezdeményezést és úgy éreztük, hogy elvárja tőlünk, hogy elődeink emlékét továbbra is tisztelettel őrizzük és ápoljuk. Magunk is úgy érezzük, hogy a magyar geodézia történetének, kiváló művelői életútjának, a megörökítésével a jelent és a jövendőt is szolgáljuk. Úgy érezzük, hogy ez egyben kötelességünk is, hogy példaképünk megismeréséhez a magunk részéről is szerény lehetőségeinknek mértékében hozzájáruljunk.
A magyar földmérés története nagyon gazdag eseményekben, eredményekben és kiváló művelőkben. Válogatásunk ez alkalommal ötven olyan magyar geodétának kíván emléket állítani, akik a maguk területén, akár az elmélet továbbfejlesztésében, akár a gyakorlati munkában a magyar földmérés számára maradandót alkottak. A korábbi gyakorlatnak megfelelően a születési időrend sorrendjét alkalmaztuk ez esetben is. Az életrajzi megemlékezések terjedelme nem jelent értékelést. Igyekeztünk azt lehetőleg rövidre fogni, és elődünknek csak a legjellemzőbb vonását bemutatni. Esetenként nehéz helyzetben voltunk, mert sajnos már többen vannak a megemlítettek között, akik részben kortársaink voltak és kedves egyéniségük és irányításuk még ébren él emlékezetünkben. Vissza