Előszó
Részlet a könyvből:
Az 1704. esztendő őszén, dicsőséges fejedelmünknek: Rákóczi Ferencnek kurucai több diadalt nyertek már a labancok felett. Magyarország északi részén egyik vár a másik után esett a kurucok kezére.
Ennek az esztendőnek egyik napfényes őszi délutánján piros képű, csillogó szemű fiúk csapatja lépkedett kifelé hírneves Bazin városa északi kapuján. Keményen, peckesen rakták lábukat, délceg sorban haladtak ki a mezőre. Hangosan dobbant lábuk alatt a föld, lelkesen vert szívük. Valamennyinek fakard az oldalán, fapuska a vállán.
Az őr, aki a kapunál vigyázott, jókedvűen sodorintott egyet a nagy bajszán, úgy kérdezte tőlük:
- Hová, hová, vitézlő urak?
- Jelentem alásan, csatába megyünk! - szólt a vezér, Gergő Pali.
Az útszéli katángkóró kék virága bólingatott feléjük. Az is kérdezte:
- Hová, hová, vitézlő urak?
- Megyünk a csatába, nagy Rákóczi Ferenc táborába.
Csiripoló, zajos verebek csoportja ült az útmenti fákon. Egyszerre csak szemükbe tűnik az ifjú csapat.
Vissza