Magyar Fitnesz (aláírt példány)

Előszó

Rögtön az elején ki kell ábrándítanunk mindazokat, akik a cím alapján arra számítanak, hogy írásunkban sporttörténetről, a magyar testépítési kultúráról vagy sikeres testsúlycsökkentő programokról olvashatnak. Fitnesz alatt mi adaptációs készséget, reakcióképességet értünk, azt az erőt, amivel az egyén vagy a társadalom az optimálistól eltérő körülményeket kontrollálni képes. Nem fizikai erőről van szó, hanem azon ismeretek összességéről, arról a tudásról, amely lehetővé teszi a változásokra való felkészülést (nevezzük ezt önvédelemnek), s így biztosítja a túlélést.

A DEMOS Magyarország Alapítvány Honnan hová? - Stratégiai Audit 2005 című kiadványában megállapítottuk, hogy a magyar társadalmi közgondolkodásban nem érvényesül a pozitív értékelés; általános és európai összehasonlításban kiugró a rosszkedv, és - a posztszocialista országokra jellemző módon - az általános elégedetlenség jóval nagyobb, mint azt gazdasági helyzetünk indokolná. A kulturális prezentációk (a közös megélés és az önértékelés) tehát elválnak a gazdasági folyamatoktól. Egy 2007-ben megjelentetett tanulmányunkban1 már összegyűjtöttük az életminőség hangzatos fogalma mögött rejlő elméleteket, és bemutattuk a legismertebb életminőségmutatókat, így most nem foglalkozunk kimerítő részletességgel a boldogság (vagy tágabban az életminőség) mibenlétével. Nem kérdezzük, hogy ugyanazt érti-e boldogságon gazdag és szegény, öreg és fiatal, portugál, magyar és svéd, hogy komolyan gondolja-e, amit mond, és másnap is így gondolná-e. Nem vizsgáljuk, vajon az, hogy mi, magyarok azt mondjuk magunkról, boldogtalanok vagyunk, valóban azt jelenti-e, hogy azok is vagyunk. Elfogadjuk, amit a szociológiai felmérések mutatnak, és amit egyébként nap mint nap tapasztalhatunk magunk is. Vagyis elhisszük, hogy frusztráltak, elégedetlenek és bizalmatlanok vagyunk, és hogy esélyt is alig látunk arra, hogy mindez egyhamar megváltozzon - pontosabban, hogy a véleményünk szerint minderre alapos okot adó világ jobbra forduljon. Vissza