Magyar Figyelő 1995. március

Előszó

Részlet a tartalomból:
1 MAGYARSÁGTUDAT ÉS NEMZETI STRATÉGIA
1.1 Háttér és Környezet
A XX. században a magyarság sorsát két alapvető történelmi fordulat alakította:
1. az Első Világháború utáni Trianoni Békediktátum 1920-ban;
2. a Második Világháború utáni Szovjet-orosz megszállás.
1. A Trianoni Békediktátum felbontotta az ezeréves magyar államiságot és szétszaggatta a múlt század második felében erőre kapott magyar nemzetet. Trianon következtében a magyarság - ősi földjén, a Kárpát-medencében - egy megcsonkított Magyarország és az utódállamok (Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia) állampolgárává vált. A magyarság leszakított nemzetrészei külön utakon indultak el. Ennek az állapotnak csak rövid időre a második világháború előtt és alatt végbement sikeres újraegyesülés vetett véget. 1920 óta a magyarság jelentős része nem gyakorolhatja önrendelkezési jogát, megfosztva emberi jogaitól Trianon óta „kisebbségként" tartják számon.
2. A második világháború után a győztes hatalmak Magyarországot koncként vetették oda a szovjet-orosz terjeszkedési politikának. A magyarság kényszerülten „integrálódott" a Szovjetunió vezetése alatt álló, egész Közép-Kelet-Európát magába foglaló kommunista blokkba. Magyarországon a nemzeti identitásra törő kommunista, internacionalista ideológiától hajtott hatalomgépezetnek sikerült a két világháború közt kialakuló, önszerveződő, magyarságtudattal rendelkező társadalmat szétverni. 1956-ban amikor a sztálinista rémuralom nyomása kibírhatatlanná vált, a magyar nép fellázadt elnyomói ellen. A levert forradalom következtében több százezer magyar hagyta el hazáját és ezzel jelentős magyar diaszpórát eredményezett. A kommunista vezetőréteg csak szovjet támogatással maradhatott hatalmon.
A kommunista rendszer Magyarországon egy atomizált „társadalmat" szervezett, mely hatalmi-gazdasági szerkezetében a feudális rendszer „hű" másolata volt. A kizsákmányolt-terrorizált tömegek arisztokráciája helyett jött a Kádár-káderek hada a kommunista nomenklatúra. Az elszakított területek magyarságára, a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, őrségi, bácskai magyarokra még nehezebb sors várt, mint az anyagországban maradottakra. Az utódállamokba került magyarság agresszív nacionalista, magyarellenes elnyomás, brutális homogenizálás, erőszakos asszimiláció célja lett. Az első világháború után az utódállamoknak ítélt magyar / területek annexióját véglegesen egyértelművé „kellett" tenni. Tehát a cél nem kevesebb, mint a kisebbségek fizikai megsemmisítése. Vissza