Magyar-észt diplomáciai kapcsolatok 1921-2001

Előszó

Nyolcvan évvel ezelőtt, amikor dr. Jungerth Mihály, a Külügyminisztérium osztálytanácsosa az Oroszországban lévő magyar hadifoglyok hazaszállításáról folytatott rigai tárgyalásait befejezve jelentést tett miniszterének, gróf Bánffy Miklósnak, levelében hosszan latolgatta baltikumi jelenlétünk lehetséges változatait. A magyar külpolitika ekkor már túl volt a kapcsolatfelvétel nyitányán: Észtország függetlenségét a Magyar Királyság Jungerth 1921. február 24-én kelt levelével de facto és de jure elismerte, amit egy hónappal később Gratz Gusztáv külügyminiszter díszes okirata már csak megerősített. Nyitva maradt azonban a kérdés: hol hozzuk létre baltikumi diplomáciai képviseletünket? Ahogy fent hivatkozott jelentésében Jungerth kifejti, legtermészetesebb „megfigyelő állomásnak" Riga kínálkozik, központi fekvése és a legtöbb „diplomáciai intrikának" otthont adó helyzete erre a szerepre valósággal predesztinálja, azonban „nekünk Reval e tekintetben is alkalmasabb megfigyelő állomás, mert az észt kormánnyal létesített barátságos és rokoni jó viszonyunk folytán a kormány és az államférfiak oly betekintést engednek nekünk a tárgyalásokba, amilyenre más államnak alig van lehetősége."
Jungerth helyzetértékelésével ma is egyetérthetünk.
Magyarország és Észtország viszonya épp a két nép között meglévő és elsősorban a nyelvi rokonságon alapuló emocionális töltés jóvoltából mindmáig különleges maradt. Természetesnek tarthatjuk ezért, hogy az észt államiság megteremtését követően nyolcvan évvel ezelőtt az elsők közt ismertük el a független Észt Köztársaságot, és ugyanilyen természetes, hogy tíz éve, az észt államiság helyreállítása után ismét az első közt állítottuk helyre igazából soha meg nem szakított diplomáciai kapcsolatainkat. Az országaink közti különlegesen jó viszonyt pedig jól mutatta első baltikumi követségünk 1999. szeptemberében Tallinnban való megnyitása. Vissza