Magyar és német segédszótár, pótlékul minden eddig megjelent magyar-német zsebszótárakhoz 1-2.

Előszó

Nyelv dolgában is mi magyarok a forrongás egyik magasb fokán állunk. Az újdon képzett vagy buvárlott szókat ismét újabbak szoritják ki helyeikből. S ez nem is lehet másképen. Élő lény rendeltetése új lények életre hozatala. Teljes meddőség a holtak országában sincsen. Magyar nyelvünk egyike azon nyelveknek s talán első helyen áll, melyek a legnagyobb termékenységgel megáldatvák, melyek a legképezhetőbbek. Igaz, hogy a ki elmaradni nem akar, ugyancsak iparkodjék. De mi gondunk arra, a ki nem iparkodó. A megelégedés szép erény, de igen közel rokona a restségnek.
Én, kinek egyik föltett czélom, nyelvünket haladásában, míg erővel bírok követni, sőt elősegéleni, ennek eredményeiben némileg a nagy közönséget is részeltetni ohajtám. Igy létesült ezen pótlék- vagy segédszótár. Azonban minden nap új szókkal s alakokkal találkozván, más részről, csupán egy ily könyvnek is, mint e jelen szótár, nyomtatása közel egy évet igényelvén, nem csoda, ha mindent felhasználnom nem lehete. Minden idétlen szüleményt nem is vevék fel, kivált ha az csak egyesek bábáskodása által, követő társ nélkül láta napvilágot, ismét a nem-lények országába térendő. Jók is kerülheték ki figyelmemet s mindent olvasni sem vagyok képes. Biztat a remény, a lehető hiányt újabb munkával pótolhatnom. Kisérje szerencse a becsültetésnek s diszlésnek indúlt szép magyar nyelvet Vissza