Magyar és német kézi-szótár I-II.

Előszó

Azt hiszem, fölösleges hosszasabban igazolni egy új német szótár közrebocsátását Régen érzett hiányon szeretnék e könyvvel segíteni. Német szótárirodalmunk épenséggel nem mondható szegénynek, mégis sokszor hallottam a panaszt, hogy nincs oly szótárunk, mely a művelt közönség igényeivel számot vetve, egyrészt felölelné a modern magyar és német nyelv közkeletű szókincsét és szólásait a lehető teljességben, másrészt pedig az idegen nyelv grammatikai nehézségeire nézve is megadná a szükséges útbaigazítást. E kettős cél lebegett előttem a jelen szótár szerkesztésénél. Jól tudom, egyes ember ereje alig képes ily nagy feladat megoldására s nem is mertem volna vállalkozni reá, ha pár évvel ezelőtt megjelent s azóta harmadik kiadást ért Zsebszótár&m alapul nem szolgál ehhez a munkához.
Az alap tehát megvolt, a melyen tovább építhettem. De így is elég gonddal és fáradsággal járt a munka. A kis szótár anyagát gyökeresen át kellett dolgoznom, tetemesen gyarapítva a példák és szólásmagyarázatok számát és kiterjeszkedve sok mindenre, ami a kisebb terjedelmű munkában nem találhatott helyet. Kerülni iparkodtam mindent, ami elavult s amit szótáraink nagy része eddig fölösleges teherként hurcolt magával. Hogy minden oly kifejezést mellőztem, mely az erkölcsi vagy illem-érzéket sérthetné, talán nem is kell mondanom. Annál nagyobb figyelemmel voltam mai műveltségünk összes köreinek, a tudományok különböző ágainak, a hivataloskodásnak, a törvénykezésnek, a kereskedelemnek és tőzsdének, a hadseregnek, a mesterségeknek nyelvére, csak azt zárva ki, ami tisztán szakszerű. Köszönettel kell itt megemlékeznem kitűnő szakszótárainkról, melyek munkámat nagyon megkönnyítették... Vissza