Magyar eredetű utónevek

Előszó

Az utóbbi időkben mind több szülő szeretne születendő gyermeke részére kevésbé gyakori nevet választani. A névadás a baba életében az első lényeges döntés, amellyel megkísérelhetjük egyediségét vagy egyéniségének egy-egy vonását kifejezni. A reformkor idején a magyar eredetű nevek a reneszánszukat élték, maga Széchenyi István is ajánlotta, pártfogolta a régi magyar nevek felújítását. Mégis, azóta sok magyar eredetű utónévvel csak ritkán találkozhatunk. Ajánljuk e könyvet mindazoknak, akik - nem csak az elődök nyomában járva - felfedeznék, s gyermekeik által fenntartanák e nevek szépségét.
Néhány megjegyzés a könyv használatához:
- Könyvünkben a külön eljárás nélkül adható és a „hivatalosan" elfogadott neveket kiemeltük, és feltüntettük a hozzájuk tartozó névnapokat, beceneveket is. A „hivatalos" nevek önállósult alakváltozatainak esetében az eredeti név névnapjait vettük át, mellettük az ajánlott névnap megnevezés szerepel. A többi magyar eredetű név esetében sok helyen más forrásokból származó névnapokat lehetséges névnapként tüntettünk fel.
- Amennyiben a választott utónév a Magyar Tudományos Akadémia minden évben kiadott névjegyzékében nem szerepel, egyedi eljárásra van szükség. A névadási szándékot és a választani kívánt nevet az anyakönyvvezetőnek kell hivatalosan bejelenteni. Az anyakönyvvezető hivatalos úton keresi meg az MTA Nyelvtudományi Intézetének illetékes bizottságát, ahol beterjeszti a kérelmet. A bizottság néhány hét alatt véleményt nyilvánít. Amennyiben elutasító a döntés, a határozattal szemben bírósági eljárás kezdeményezhető.
- A magyar eredetű nevek felsorolásánál szem előtt tartottuk, hogy a magyarság finnugor (magyar) nyelvű és különféle törökös nyelvű népelemekből lett nemzetté. E nép névkincsét magyar neveknek tekintjük. 1. Mivel a finnugor időkből írásos emlékek nem maradtak fenn, e nevek elsősorban (ó)török és szláv eredetűek. 2. Magyar eredetű neveknek számítanak továbbá a magyar írók és nyelvújítók névalkotásai. 3. Magyar név minden olyan név is, amely a magyar nyelv életében vált (esetleg idegen eredetű) közszóból tulajdonnévvé. 4. Újabb magyar névnek tekintjük az olyan idegen eredetű virágneveket is, amelyeket inkább a magyar nyelvben kezdtek el használni utónévként. 5. Az olyan újabb keletű neveket, amelyek közszóként magyar szavak, a magyar nevek közé számítjuk. 6. Megmagyarosodott nevek mindazon nevek, amelyek hangalakja nálunk módosult, az idegen eredetitől eltérő formát öltött. 7. E könyvben mondai neveket is felsoroltunk, tekintetbe véve történelmi múltjukat. 8. Sok tisztázatlan eredetű vagy helynévből alkotott személynevet azonban elhagytunk. Vissza