Magyar drámaírók 20. század II. (töredék)

Fülszöveg

"Nekem is van emlékem. Egy forró kócos és heves emlék, abból a korból, mikor az új dráma orfeumokban bujdosott, és vasárnap délutánonként hittel sereglett össze egy csomó ember, aki a vásott díszletek között megtalálta a leendő magyar Dusét, a színpadon az új drámaírót, és mindenkiben, még a felszolgáló pincérben is forradalmárt, szimbolistát, mordályégetőt sejtett. Úgy is látszott, hogy az új dráma ebben a cigarettafüstös katakombában rossz tükrök, éji rongyok között születik meg. Ez a csapat tudott nézni, rejtett értékeket felfedezni, és szemet hunyni kezdetlegességek előtt. A bicegő asztal lábát jóindulattal hosszabbította meg, ha kellett, kölcsönadta a frakkját a hősnek, és a színfalakat az égbe nőttette. Forradalmár volt. Most azonban kitudva mindenből, nem mehetünk sehová, a színházakban csak vendégek vagyunk, az esti órákban bitangul csatangolunk, vörös lobogót rázva, mint a kiuzsorázott lakók, és keresünk egy színházat, egy otthont, egy színpadot, ahol nem cégér és hencegés az új művészet, se mézesmadzaga kritikusoknak, de szentség és hit. Ennek a színháznak ki kell nőni a földből is, mert a legújabb nemzedék, az új versek, új novellák, új regények olvasója, hazátlanná lett... Nyissák meg a színházak kapuit és bevonul a magyar drámairodalom... Ezt az új magyar drámát indulok el keresni most a szezon elején... Keresni fogom tehát az új erőket, az új írót és az új színészt, egy kilendülést, egy őrült gesztust, s ha nem találom meg hivatalos helyeken, megtalálom egy kabaréban, egy mulató züllött pódiumán, meglelem egy kroki eltördelt sorában, amelyben potencia és tűzmag van." (Kosztolányi Dezső)

"A színházzal az a roppant szerencsétlenség történt, hogy valósággal kikapcsolta magából az irodalmat. A nagy Rendező, akinek a mai színpadra a legnagyobb hatása volt, rájött, hogy a szabóival s a technikai munkatársaival is óriási hatást tud elérni: nem kereste tehát az írót, aki megköti a kezét. Inkább a színházi mesterembert kereste ezen a téren is. Nem azzal törődött, hogy mit mond Valaki, milyen igéket hirdet a Lélek, hanem azzal, hogy mennyi alkalmat ad a színésznek a produkcióra...
A színészet válságát tehát, azt hiszem, a drámairodalom válsága okozta, s a színészet feltámadását csak a drámairodalom újraszületése hozhatja meg." (Móricz Zsigmond)

"... A világ színházaiban ma már a magyar színmű polgárjogot élvez. Így került a színházi irodalomba az exportdráma új fogalma... A magyar irodalom csak vendégjogot élvez a nagyvilágban, a polgárjogot még nem tudta elérni - ám nem megvetendő dolog, ha egyik ága, ha nem is a legértékesebb, végre polgárjogot nyert. Irodalmi értéke ennek az exportnak akkor lenne, ha ezek az export-színművek szálláscsinálói lehetnének a nagystílű magyar drámának. De hol ez a nagystílű magyar dráma? A lehetőségek megvannak rá, csak a nagy költőjére kell még várni." (Schöpflin Aladár)

"... A huszadik századi dráma egyre kevésbé tud meglenni az újítás és a gondolati merészség nélkül. Erről lebeszélni az írókat annyit jelent, mint a pályáról eltanácsolni őket.
Annyit jelent, mint annak az aggódó anyának a tanácsa, aki imígy intette pilóta fiát: »ÉN nem bánom, csak azt ígérd meg, hogy mindig alacsonyan és lassan fogsz repülni.»" (Hubay Miklós)
Vissza