Magyar diszitő Styl

Előszó

Hazánk népies díszítő modorának czifraszűrökön, kivarrott subákon és tulipános ládákon elszórt díszítő alakjait összegyűjteni már serdülő korom vágya Volt. Az élet terhei azonban férfikorom számára tartották vissza a szerencsét, ezen népies iránynak több százados fejlődésre támaszkodó s ezredéves magyar nemzeti ízlésből kifolyó sajátságairól szólhatni. Az anyag gyűjtése közben lassanként vált tudattá a hit, hogy nem egészen idegen, importált virág a népies cziframodor, hogy arra, ha idegen volt is, határozott nemzeti bélyeget nyomott a speczialis magyar ízlés.
Midőn évekkel ezelőtt magyar díszítő modorunk anyagát kezdtem gyűjteni, mindenekelőtt bejártam az eredetiségekben igen gazdag, s így nemzeti díszítő modorunk megismerhetésére is legtöbb anyagot ígérő Székelyföldet. A székelyföldi anyagot s az időközben megnyílt 1881. évi orsz. nőiiparkiállitásnak, majd a későbbi kolozsvári iparkiállitásnak tárgyait összevetve, meggyőződtem. hogy kerek Magyarországon megvolt még a múlt században is a nemzeti díszítő modor, s hogy főbb vonásaiban az egész hazában ugyanazon ismertető jelekkel bírt, bár az egyes díszítő részek alkalmazásában némi helyi eltérés mutatkozik.
Erdélynek XVII. és XVIII. századi teljes önállósága iparművészeti téren a többi Magyarországtól némileg elütő, egyöntetű fejlődést eszközölt, miért is a közelmúlt századok magyar díszítő modorának megismerhetésére Erdélyben kereshető a legmegbízhatóbb anyag.
A jelenben közzétett I-ső rész ezért inkább csak Erdélynek s különösen legmagyarabb része a Székelyföldnek műiparczikkeiről gyűjtött formákat nyújt, bár az egyes virágok némely alakjainak megértésére és a köztük levő rokonság kimutatására számos nem Erdélyből vett formát is fel kellett használnom, miáltal azonban az egész országban mutatkozó azonos karakter is szemlélhetővé lett.
Erdélylyel, s az általa képviselt múlttal szemben díszítő modorunkban az idők folytán beállott szembeötlőbb változást, a jelent, Magyarország egyéb vidékeinek s különösen a nagv magyar Alföldnek a múlttól sok tekintetben elütő népies modora képviseli.
Ma csak Udvarhelymegyében, s Kalotaszeg táján találni Erdélyben a magyar népnél díszített nemzeti viseletet, nem mint a közelmúlt századokban, midőn az egész nép és nemesség hódolt a nemzeti divatnak, azért a jelen, általán a XIX. század levélben dúsabb díszítő műirányát inkább az Alföldön kell keresnünk, hol a mult századok tradicziója még sokkal általánosabb. Vissza