Magyar Cserkész 1943. február 15.

Előszó

Részlet a lapból:

ERŐSEBB VAGYOK!

Igen, a gyöngébb izomzatú, fiatalabb vagy beteges fiútársaimnál. De azok esetleg mérkőzhetnek velem észbeli tehetségben, lelki erőben. Mindenképpen gyöngébb azonban nálam az állat: értelme korlátolt s nincs messzehordó fegyvere, szerszáma. És sokkal, de sokkal gyöngébb nálam a növény, legyen bár hóvirág, óriásfenyő valahol a hegyekben. Rengeteg szépséget és csodálnivaló célszerűséget pazarolt rájuk a Teremtő, de helyhez kötötte, némának alkotta és kevés kivétellel fegyvertelenül az ember gondjaira bízta.
Szégyelnivaló volna, ha gyöngébbel szemben fitogtatnám az erőmet! Azért nem hajkurászom merő játékból a kutyát, macskát és egyéb háziállatot, nem ütöm az igavonót. Vadászat cégére alatt nem rendezek vérengzést.
Még inkább szégyelnivaló és férfihoz nem méltó a teljesen védtelen növények pusztítása, értelmetlen szaggatása. Az emberebb ember azonban nem éri be azzal, hogy kerüli a rosszat. Megvédem tehát az állatot a mások durvaságától is. Észreveszem néma kérését, gondolkozom, beszélek helyette, érte.. . Szabadban, szobában lovagja vagyok a virágnak, növénynek. Napfényt, éltető nedvességet juttatok neki, ahol a természet ezeket szűken méri. Szerető gonddal, figyelmes lépéssel járom a jó Isten csodálatos képeskönyvét, éber szemmel meglátom az ezernyi szépségei. Különösen a táborban szoros barátságot kötök az állatokkal, növényekkel s ezt a barátságot magammal viszem a kőházak szürkeségébe is. Mert a cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz és kíméli a növényeket. Vissza