Magyar császári és királyi kamarások ősfái 1740-1918. I.

Előszó

A kamarási tisztség udvari méltóság volt, tagja a belső udvartartásnak, amely rangot a király adományozta nemesi származású férfiaknak. A munkában érintett korszakban a tisztséggel különös feladatok - alkalmi udvari szolgálaton kívül - nem jártak, jelentősége abban állt, hogy elnyerése mintegy megpecsételte a birodalmi nemesi vezető réteghez tartozás tényét. Az adományozás előfeltétele a nemesi "őspróba" sikeres letétele volt. Magyarországon itt is érvényesült az "una eademgue nobilitas" elve, azaz nem tettek különbséget nemesi és főnemesi leszármazás között.
Az ősfák közérdekű jelentősége abban áll, hogy keresztmetszetét adják az ország vezető társadalmának. Ismertetésük történelmi és szociológiai feladatot is ellát, nyersanyagot nyújt a történészek és társadalomkutatók számára.
A munkánkhoz hasonló jellegű átfogó genealógiai mű eddig nem készült. A rendelkezésre álló forrásanyag pedig egyre fogy. A háborús és politikai események következtében nagyon sok családi levéltár pusztult el. A Magyar Országos Levéltár és a megyei levéltárak genealógiai anyaga is jelentős károkat szenvedett. A bécsi Kämmerer-Archív magyar anyaga eléggé fogyatékos. A kamarási kérvényhez csatolt ősfák bizonyítási anyagát az ügyek elintézése után rendszerint visszaadták a kérvényezőknek és azok jó része elveszett. Az egyházak régi anyakönyvein is - amennyiben még megvannak - egyre jobban látszik az idő emésztő foga. A szomszéd országok magyar anyakönyveinek tanulmányozását politikai akadályok is nehezítik. Fennáll a veszély, hogy teljesen hozzáférhetetlenekké válnak. Szinte elérkezett az utolsó pillanat, hogy még a fellelhetőt összegyűjtsük. Vissza