Magyar belgyógyász kongresszus

Előszó

Megszoktuk, hogy a magyar belgyógyászok nagygyűlése mindig nagy közönséget vonz. De talán az 1960. évi kongresszuson az érdeklődés határainkon belül is nagyobb volt, mint az előző években, a külföldiek érdeklődését pedig több mint 70 résztvevő bizonyitja. Nem kétséges, hogy a kongresszusnak voltak olyan periódusai, amikor az Akadémia két előadóterme és a folyosó sem volt elegendő arra, hogy az érdeklődöket befogadja. Ezért örültünk meg annak a gondolatnak, amelyet az Országos Orvostudományi Könyvtár és Dokumentációs Központ vetett fel, hogy a kongresszus anyagát adjuk ki. Ez a gondolat mindenképpen hasznosnak látszott, hiszen nemcsak arról van szó, hogy azok számára is lehetővé tegyük a kongresszus anyagának megismerését, akik történetesen nem tudtak jelen lenni, hanem az ilyen anyag egységes dokumentálása is hasznos mindenki számára. Igaz, azt szokták mondani, hgoy kongresszusi anyagot nem érdemes kiadni, hiszen az előadók előbb vagy utóbb úgy is publikálják előadásaikat, mégis azt hiszem, hogy az egységes kongresszusi kiadványnak éppen az az előnye, hogy egységesen, a maga összefüggéseiben adja át az érdeklődőnek, ami a hozzáfárhetőség szempontjából is kedvező. Szerencsére az Országos Orvostudományi Könyvtár és Dokumentációs Központban jó partnert találtunk és igy sikerült, hogy ezen füzet aránylag rövid idő alatt jelenhet meg. A vitaanyagot a beérkezett kéziratok alapján közöljük. A feldolgozást Káldor Antalra biztuk, aki a fordítások tekintélyes részét maga végezte és őrá hárult a szerkesztéssel kapcsolatos minden munka is.
A symposion anyagát e helyütt nem közöljük, úgy gondoljuk, hogy annak tematikája, mivel elsősorban módszertani kérdésekről volt szó, csakis a szűkebb szakköröket érdekelheti. De az anyagot magnetofonra felvettük és így ha szükségessé válik, későbbi kiadása szóba jöhet. Az agyag egyébként tartalmazza az összes kitűzött előadást vagy annak kivonatát, még abban az esetben is, ha valamilyen oknál fogva annak előadására sor nem került.
A kongresszus izgalmai és a fárasztó munka ezen füzet lezárásával már elvileg mögöttünk van. Retrospektive is az az érzésem, hogy a kongresszus igen sok munkával és fáradtsággal járt, de véleményem szerint a haszon megérte a munkát. Legyen szabad e helyütt köszönetet mondani mindazoknak, akiknek a kogresszus sikere köszönhető, elsősorban a kongresszus elnöksége tagjainak, akik tanácsaikkal, szükebb részük pedig fárasztó munkával járult hozzá eredményeink eléréséhez, de külön köszönet illeti szakszervezetünk elnökségét, az ETT-t, a MTA-t, a Medimpex-et, a Kőbányai Gyógyszergyárat, az Ibusz-t, mindazokért a támogatásért és segitségért, amelyekkel lehetővé tették, hogy kongresszusunk külsőségeiben is a magyar belgyógyászat tradicióihoz méltóan volt megrendezhető. Külön köszönet névtelenül is a II. sz. Belklinika és a Magyar Tudományos Akadémia sok dolgozójának, akik lelkesedésükkel és önzetlenségükkel a kongresszus sikerét alapjaiban biztositották. Vissza