Magyar-angol szótár II./Angol nyelvtani utmutató

Előszó

Az Angol nyelvtani utmutató c. műből:

Az emberi szellem történetének minden nagy szakaszára más-más nyelv nyomja rá védjegyét. A héber, a görög, a latin, a német, majd a francia nyelv után napjainkban az angol az, melynek áramlatai mind nagyobb területet hóditanak. A Földnek mintegy felén az angol a hivatalos nyelv. Az angol világbirodalom a világnak körülbelül egyharmadára terjed ki, de angolul beszél az Egyesült Államok és Kanada népe is. A Népszövetség eredetileg kizárólagosan hivatalos nyelve: a francia mellé egyenranguként nyomult fel az angol. Az emberi egymást-megértés elvi és nyelvi lehetőségében még mindig bizó idealisták az angolt, Shakespeare nyelvét ajánlják a közös világnyelv szerepére. Az angol nyelv az, amely aránylag a legrövidebb idő alatt a legnagyobb teljesitményekre képesiti a tanulót; ez az a nyelv, amelyen a viszonylag legszükebb szókinccsel is szines, kifejező társalgás és folyamatos gondolatközlés válik lehetővé; ez az a nyelv, amelynek az összes multbeli uralkodónyelvek közül legegyszerübb a nyelvtana. A politika, az irodalom, a sport, a film s a hétköznapi élet szakkifejezései mind élénkebben hangolódnak át az angolra. Egyre kevesebb a "voilá", vagy az "auf Wiedersehn" s egyre több az "all right", a "well" és a "good bye". A menüettet és a valcert kiszorította a foxtrott - s igy történt az a táncokat sajátuknak valló nemzetek nyelvével is...
A Ma jeligéje: angolul tanulni érdemes. A Holnapé: angolul tanulni szükséges. A Holnaputáné nyilván az lesz, hogy: angolul tudni elkerülhetetlen.
E szótárkötet - mely elé rövid, áttekintő nyelvtant tüztünk, - Bizonfy érdemes munkája, mely a "Szabadság" kiadásában régen forog közkézen. Hagyománysértés lenne "modernizálni" minthogy összeállitása ezt nem feltétlen kivánja meg s miután a maga nemében idestova klasszikussá vált két kontinensen. Tradiciót ápolunk magábanvéve azzal, hogy csaknem teljesen eredeti formájában adjuk közre. Igen sok olyan magyar szó van benne, melynek mi, mai magyarok, már nem is tudjuk értelmét s csak a megadott egyenértékü angol szó nyomán tudjuk kihámozni azt.
Minden igyekezetünk oda irányult, hogy e nyelvtani összefoglalás ne legyen "szakszerü". Ha a tanuló nem tud, az legtöbb esetben a tanár hibája; rideg és bonyolult nyelvtani szakszerüséggel még az oly lelkesen hozzáfogót is el lehet riasztani a tanulástól. Egyszerüség, világosság, alaposság, - ezt tartottuk szem előtt, semmi mást. Legyen meg benne minden, ami kell s ne elegyen benne semmi, ami nem feltétlenül kell. Ne építsünk utvesztőket és zsákuccákat, ne irjunk nyelvtanári értekezést és ne irjunk lelkiismeretlen fércmüvet. Ez volt a cél.
Azt pedig, hogy mennyire sikerült e célt elérnünk, majd az olvasó itélje meg. Egyszerü és szabatos "használati utasitás"-nak szántuk nyelvtani összefoglalásunkat, a nagy szótárhoz illesztve, hogy készségesen és hatékonyan támogassuk azokat, akik most kezdik meg sétájukat az angol nyelv üde levegőjü ligetében. Vissza