Magyar-angol kéziszótár

Előszó

Az 1990-ben megjelent és alapjaiban átdolgozott szótár mintegy előhírnöke volt a jelen szótárnak, amely az eltelt évtized gyökeres változásainak a nyomait hordozza magán, az ország életének úgyszólván minden területét érintve. Közhely immár, hogy minden szótár megjelenésének a pillanatában elavultnak tekinthető. Ez a megállapítás különösen igaz egy olyan, az anyanyelvből kiinduló szótár esetében, amely keresztmetszetét kívánja adni a mai magyar beszélt és írott köznyelvnek.
A szótár felújított és korszerűsített kiadását az a körülmény is parancsolóvá tette, hogy második nyelve az az angol, amely a világ első számú kommunikációs nyelve, az informatika nyelve, az információs társadalom nyelve lett.
Egy szótár felújításánál elsőrendű szempont és cél az, hogy az utóbbi évek alatt felgyülemlett és használatba került szavak, szóösszetételek, szójelentések és szókapcsolatok (kifejezések) regisztráltassanak. A szótár terjedelmét azonban - különösen egy közép méretű, korlátozott terjedelmű szótár esetében - nem lehet a végtelenségig növelni. Óhatatlanul meg kell szabadulni a szókincs olyan elemeitől, amelyeket ma már a köznyelv nem, vagy csak ritkán használ, kivetett magából, elvetett, mint afféle használt, kinőtt vagy divatjamúlt ruhát. Olyan szavakra és kifejezésekre gondolunk, mint például: békeharc, központi bizottság, párttagsági könyv, kommunista szombat stb. Ezek és a hasonlók fölött átment a történelem, elveszítették aktualitásukat. Ha mégis meghagytunk olyan adatokat, mint például "a Varsói Szerződés Országai" vagy a "Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa", a "KGST" tört-nek (történelmi) minősítettük, gondolva azokra, akik korábbi szövegeket akarnak fordítani. Vissza