Előszó
Legnehezebb és legtöbb gyakorlatot igénylő része a latin nyelvtannak az, mely a latin nevek neme, ejtegetési sajátságai, az igék múltja és hanyatja, és a szótagok mennyiségéről szól. Ennek sok...
Tovább
Előszó
Legnehezebb és legtöbb gyakorlatot igénylő része a latin nyelvtannak az, mely a latin nevek neme, ejtegetési sajátságai, az igék múltja és hanyatja, és a szótagok mennyiségéről szól. Ennek sok bajjal járó betanítására ekkoráig Alváry Emmanuel-féle emlékezeti versek legjobb eszközül ismertettek el, és sok ideig jó sikerrel tartották fel magukat az iskolákban. Legkorosabb latinjaink is e hazában eme versek világa után indulva lettek képesek a latin nyelvet hibátlanul beszélni, és latin szerkesztményeiket a classikus ókor irályával vetélkedőleg késziteni.
Most, miután a gymnasiumok uj szervezeténél fogva a latin nyelv tanulására egyéb, tanulandó, és most már anyai nyelven előadott tárgyak halmaza miatt, nem jut annyi idő, hogy a tanár az emlitett és több helyütt homályos szerkezetű versek fejtegetésével hónapokat töltsön: azoknak ideje lejárt, és szükség oly tanmodorról gondoskodni, mely kevesebb fáradsággal és rövid idő alatt ugyanazon czélhoz juttasson.
A prosai szabályok, melyekben egy darab idő óta e tárgyak taníttatni kezdettek, nem vezetnek czélhoz; mert azokat az ifju könnyen megtanulja, de könnyen el is. felejti, és elemzés közben a prosai szabályokra való hivatkozás nem oly szabatos, mintha mindennek oka egy-egy vers idézésével adathatik, mely már lejtésénél fogva sem engedi a szavakat fölcserélni, és igy helyteleneket mondani.
A Kühner-féle cadentiás szabályok sem kielégítők, részint azért, mivel hiányosak, és mert azokban maguk a tanitók is többnyire járatlanok, és igy azoknak betanitása elég erélylyel nem vezethetik; részint, mivel azokban oly prosodiai hibákra szokik az ifjú, melyekről később elszoknia igen nehéz.
Vissza