Magyar Album II.

Előszó

Részlet a kötetből:

Levél egy fővárosi magyar íróhoz...

A Gellért hegy tövében, a vén Duna partján élő magyar kultúrmunkás barátom, aki nagy szeretettel figyeled az elszakadt testvérek kultúrmozgalmait, még csak elképzelni sem igen tudod, hogy milyen mélységes szeretettel, bensőséges ragaszkodással a nyelv, a nemzet, a magyar család iránt - végzi munkáját a hóval borított, égbenyúló hegyek között fekvő kis faluban, vagy a vidéki kisvárosban élő magyari író. Valamikor régen-régen, amikor még a béke fehér galambja röpködött gondtalan fejünk felett, valahogy talán nem is rosszindulat kapcsán kialakult a nézet, hogy a vidék csak vidék és ha felcsillan is valami, fényt is vet egy szikra, kézlegyintés vagy tudomásvétel mellett máris tova siklottál a vidéki gondolat felett. Ha pedig a feketekávé kevergetése közben kezedbe akadt valamelyik kis vidéki hetilap, a végvárak bátorszavú harcosa, úgy ásítás mellől hangzott el az unott sóhaj, - no hadd lássuk, mit tudnak ezek a jóakaratú vidékiek. Arra nem is gondolhattál, hogy milyen nehézségek árán született meg a kis terjedelmű újság, mennyi gond, milyen pénztelenség, milyen közöny, sőt gáncsoskodás mély farkasvermei között evickélt keresztül, míg eljutott hozzád. Hidd el hogy ezek a szárnyszegett kis vidéki kisebbségi kultúrharcosok a lelküket és a szívüket áldozták, tehát mindent, amijük volt, amikor odaszegődtek a nyomtatott magyar betű frontjára és szórták lelkük nemes elgondolásból fakadt eszmemagjait, akár kavicsos volt a talaj, akár kövér televény. Nem is tudhatjátok Ti óriások, hogy a liliputok hadserege milyen harcot vív az élettel a kultúra arcvonalán, ahol azonban éppen a mostoha sors kemény csapásai acélozták keményre az izmokat és az akaraterőt. Vissza