Mágusok horoszkópja

Fülszöveg

A Fehérváron élő költőnek - aki rendszeresen publikál szinte az összes hazai és határon túli folyóiratban - eddig három könyve jelent meg az Árgus Kiadónál. Ez lenne a negyedik. László Zsolt kezdettől, indulásától fogva erőteljes fogalmazású szabadversekkel jelentkezett, a kassáki örökség újraértelmezésének jegyében. A legutóbbi kötetében, a Pernye és pecsétben viszont meglepetésre emblematikus tömörségű, zárt, itt-ott rímes költeményekkel is találkozunk, amelyek nyitott, monologizáló, részletező, kifejtő „szövegfolyamainak" ellentétei. Az újabb termésben is folytatódik ez a kettősség, melyet a szerkesztő, Román Károly alaposan és tudatosan ki is használt a változatosság és az arányosság érdekében.
László Zsolt önsajnálat nélküli rezignációval tekint a világba. A Vidéki költő följegyzéseiből című versében írja: „Hallgatni jó... mert nehéz idők voltak/és nehéz idők jöhetnek... Ereinkben elindult már a vérrög/és egyszer talán elakad..." De a „Megint jól esik fölszólalni a semmiből..."-féle önbíztatás elfojthatatlan optimizmusa is megjelenik több változatban. Olyan közegben él, ahol a rejtett, belső értékeket takargatni, rejtegetni kell, és örökös gond, hogy a jelmez, a „bohócarc" mögül folyton előtűnik az igazi, kellemetlen, elfojthatatlan egyéniség. László Zsolt lírai kiteljesedésének újabb, értékes állomásához érkezett. A kortárs költészet egyik - szerintem - maradandó teljesítménye formálódik a szerző műhelyében. Vissza