Maghy Zoltán

Előszó

Részlet:
Életmű és emlékmű
Maghy Zoltán, a nyolcvanéves, szelíd következetességgel járta és járja a maga útját, nem tévelyegve a tévelygő világban. Különös bizonyítékkal szolgált erről nemrég. Előkereste talán első tudatos művét, egy fejszobrot. Adyról formázgatta, fényképek nyomán, gipszből. Ugyan hol és mikor? A hajdúböszörményi református gimnáziumban, 1919 februárjában, a költő temetése napján tizenhat éves diákként. Dacolva a maradisággal? Nem a lázadás nem a tagadás hajtotta. Egy-két költemény visszhangot vert benne. Fölébredt rokonérzését fejezte hát ki a kissé aránytalanná sikeredett munkásságában. Haragosságának, harcosságnak, ellenszegülésnek, lekicsinylő vagy félresöprő indulatnak sem akkor, sem azóta nem adta jelét. Nem kizárt, hanem befogadott. Nem fordult el valamitől, hanem követett valamit. Nem leleplezett, hanem azonosult. Csak az kötötte le, amit így magába olvaszthatott, hogy aztán művé teremthesse. Idejét, erejét nem vesztegette másra.
Kiszámított döntések, megérlelt választások igazgatták volna? Inkább az alkat, a tehetség önismerete és őszintesége. Ez határozta meg pályája fontos állomásait is. Kezdve a főiskolai évek szinte kötelező forgolódásaival, Maghy leghuzamosabban Vaszary osztályába és nyári művésztelepére járt. Vaszary már akkor úttörő és irányadó mesternek, az expresszionizmus egyik áthonosítójának számított. Minden bizonnyal csöndes és tartózkodó tanítványát mégis kitüntető érdeklődéssel kezelte: 1924-től gyakran és szokatlanul sok képét szerepeltette a budapesti tárlatokon. Közeledéséért? Ellenkezőleg, távolodásért. Tehát a pálya afféle szabványos forrongással, forrongásból indult? Nem. Maghynak még ettől a vonzástól sem kellett elszakadnia, mivel eleve nem tapadt hozzá. Az ifjú művészek nagy seregszemléjén, 1928 májusában, a korszak két hiteles és tekintélyes bírálóját is éppen ez a hangsúlyozatlanul természetes önállóság lephette meg. "Vaszary tanítványa, de nem másolója... Nemzedékének elsők közt Maghy Zoltán, Medveczki Jenő, Miháltz Pál ... szab utat" Ő szögezte le Kállay Ernő, Rabinovszky Máriusz pedig úgy ítélte, hogy "... Betlehemesek Hajdúböszörményben ... a kiállítás legjobb képei közül való". Vissza