Magasépítéstan II.

Fülszöveg

A kétkötetes egyetemi tankönyv az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem mérnöki karának hallgatói számára készült, ezért messzemenően simul a kar tantervéhez. A szerző a pedagógiai és a didaktikai szempontokat elsődlegeseknek tartja. Emellett azonban ebben a második kötetben is törekszik arra, hogy könyvében elegendő olyan példát nyújtson, amelyek a hallgatók gyakorlati munkásságát megkönnyítik, másrészt alkalmassá teszik a könyvet arra, hogy a már dolgozó mérnökök és építészek is sikerrel használhassák. Sajátos a könyv rendszere: az épületszerkezeteket az építés menetének megfelelően tárgyalja; hogy ezt megtehesse az első kötet a Habarcsok, a Téglaszerkezetek, a Kőszerkezetek, továbbá a Faszerkezetek alapvető ismeretei című fejezetcsoportokban adja mindazt az ismeretanyagot, amelynek birtokában sor kerülhet a teherhordó és a felszerelő szerkezetek olyképpen történő tárgyalására, hogy az azonos rendeltetésű, de különböző anyagú szerkezetek egy fejezetcsoporton belül taglalhatok. Ez a körülmény pedig összehasonlításokra, előnyök és hátrányok hangoztatására, a közös vonások egyszeri közlésére, ismétlések kiküszöbölésére ad lehetőséget. Az elemi épületszerkezetek ismeretanyagának előzetes tárgyalása módot ad a szerzőnek arra, hogy az első kötet Vázas építési mód és a Legújabb építési módok valamint a második kötet Csarnokszerkezetek című fejezetcsoportjainak mondanivalóit minden tekintetben „komplex" szemlélettel építse fel. Egyidejűleg fejtse ki a szóban forgó építési módok teherhordó és felszerelő szerkezeteinek sajátosságait és összefüggéseit. A könyv módszerére jellemző, hogy a szerző - az egyedül korszerűnek minősíthető utat választva - az egyes szerkezetek tárgyalásánál igen nagy gondot fordít az anyagtani, a statikai, az épület fizikai és az építéstechnológiai vonatkozások és összefüggések kifejtésére. Ehhez járul a könyv azon további sajátossága, hogy általános építészeti (tervezői) vonatkozásokat, funkcionális és esztétikai kérdéseket is érint, anélkül, hogy más tárgyak hatáskörét sértené. Főleg ez az utóbbi körülmény különbözteti meg a hasonló témát felölelő - kimondottan az építészek részére készült - Épületszerkezetek vagy Épületszerkezettan című művektől.


A könyv a tudományágon belül rendszeres és módszeres gondolkodásra kíván nevelni. Az igényességre, a minőség iránti érzék fejlesztésére óhajtja ösztönözni az olvasót. A szerző a szövegrészben és az ábraanyagban egyaránt elegendő, jól megválasztott külföldi anyagot, illetve példát mutat be ahhoz, hogy - a terjedelem határán belül - kielégítően tájékoztasson a szakterület világszínvonalát illetően is. A könyvben vannak bizonyos „hagyományosának mondható részek is, amelyeket egy újonnan megjelenő, kimondottan szakkönyvben a szerző nem szerepeltetne, de amelyeknek közlését tankönyvben helyesnek tartja, egyrészt az építészeti szemlélet megszerzése és a szerkezetek fejlődéséből levonható tanulságok szempontjából, másrészt azért mert még - mint mondja - sok esetben olyan épületekben élünk, olyan épületeket gondnokolunk és gyakran át is alakítunk, amelyeknek java része hagyományos szerkezetű. Azonkívül az a felfogása, hogy a „szerkezeti érzék" kifejlesztéséhez a régebbi szerkezetek sok tekintetben inkább hozzásegítenek, mint az újabb építési technika gyökértelen ismertetése. Vissza