Magányos asszonyok

Előszó

Negyedórával a tizenkilencedik század lezáródása előtt olyan történet játszódott le, mely kétségkívül milliószor is előfordulhatott az elmúlt évszázadok alatt, mielőtt az idő kereke eljutott volna 1899 Szilveszter éjszakájához. A vele előforduló eset megszokottsága viszont semmivel sem enyhítette Sierra* szívének fájdalmát, bár az új századforduló az ablakán kopogtatott. Majd ha lefekhet hatalmas szobájának széles kerevetére a Madison-avenuei barna kőházban, igyekezhet balzsamot keresni megsebzett szívére. Végeredményben nem az első eset és nyilván nem is marad az utolsó, hogy két testvér közül az egyiknek félre kell állni az útból és nézni a másik boldogságát, amit a maga számára tervezgetett. Regények, költemények, drámák, melodrámák megszámlálhatatlan sora dolgozta fel már ezt a témát. Abban az időben, mikor Sierra édesanyja ezer dollárokat költött hetenkint párizsi divatmodelekre és pezsgővel itatta lovait a délutáni kocsikázás előtt, amikor ő és Florence húga jobbról és balról két oldalán ültek, hátuk mögött a kocsissal és inassal, egy ízben anyja elmesélte nekik - Sierra jól emlékezett rá, - hogy édesapjuk tulajdonképpen testvérébe. Sweetbe volt szerelmes, aki egy lovas-bravúr alkalmával lezuhant lováról és azonnal szörnyethalt. Ez még jóval azelőtt történt, mielőtt édesanyjuk elmebeli állapota aggodalmassá vált és a kis Sierra élénken el tudta képzelni, milyen mérhetetlenül szenvedhetett az ő mulatós, napernyőjét kacéran forgató mamája, aki imádott a társaság központja lenni, hogy John Baldwin a húgának, Sweetnek udvarol. Ahogy a harangzúgás lassan hirdetni kezdte az új század eljövetelét Sierra elmerengett, vájjon ennyi év elmúltával nem éppen a régi történet ismétlődik meg, amit talán édesanyja hagyott rá örökül abból az időkből, amikor a High-Sierrák egyik bányavároskájában ugyanígy vívta meg önmagával tépelődő önmarcangolását. Vissza