Előszó
Születésnapi köszöntőt mindig öröm mondani. Különösen olyan szépen gömbölyödő számú éveket köszöntve, mint amilyent most ünneplünk. Mádl Ferenc elnök úr 80. születésnapja attól válik mindannyiunk ünnepévé, hogy olyan személyiséget köszöntünk, aki közéleti szerepével a nemzet egészét, szakmai munkásságával a magyar tudományosságot és oktatásügyet, emberi tartásával, lényével tágabb és szűkebb közösségeit szolgálta, és reményünk szerint szolgálja a továbbiakban is.
Olyan sokrétű ez a teljesítmény, olyan gazdag árnyalatokban, annyi értéket kínál, hogy aligha lehet néhány sorban összefoglalni, mi mindent köszönhetünk neki. Vagyis mit köszönhetünk a Teremtőnek, aki a neki kedves emberekkel üzen nekünk.
Sokféleképpen el lehet Mádl Ferenc történetét mondani - ahogyan ő is több színtéren alkotott maradandót, és ahogyan mi is sokfélék vagyunk. A születésnapi ajándéknak szánt kis gyűjtemény ebből a gazdagságból kínál töredékes válogatást. A köszöntők sora természetesen nem teljes: nem lehet az. Valamennyire mégis utal a teljességre. Sokféle szakma, sokféle szemlélet, sokféle életkor, lelki-szellemi háttér - de mindegyikben fő motívum a szeretet.
Ahogyan az ünnepelt, aki a fővárostól távol első, a nemzet művelődésében és közéletében nagy szerepet sohasem játszó faluból indulva egyetemi tanár, nemzetközileg ismert tudós, az MTA tagja, az újjászülető magyar demokrácia első kormányában miniszter, később a legfőbb közjogi méltóságot betöltve államfő lett. Formailag mesébe illő karriertörténet! Ám a valóság szebb ennél. Aki mindezt elérte - valójában nem is törekedett erre. Ő csak a feladatait teljesítette, és mindez megesett vele. Nem ellene, de azt hiszem, igazából egy magasabb rendű akarat törvényei szerint. Hiszen tálentumainkat "felülről" kapjuk. A mi dolgunk "csa" annyi, hogy sokszorozzuk meg őket mások javára, a Teremtő dicsőségére.
Vissza