Madártávlat 2008. nyár

Előszó

Megpróbáltam elképzelni, hogy mi járhat annak a fejében, aki reggel felkel, fog egy méreggel teli flaskát, kitekeri két galambnak a nyakát, felvágja a hasukat, bekeni őket a méreggel, utána kiballag a földjére és kihelyezi egy jól kiválasztott helyre, ahol a ragadozómadarak megtalálják, örülni fognak neki, majd a mérgezett csalit felvéve elpusztulnak. Nem sikerült beleélnem magam az ilyen ember lelkébe, és minden bizonnyal a Madártávlat más olvasóinak sem sikerülne. Egyszerűen felfoghatatlan az a szándékos pusztítás, amivel az elmúlt időszakban szembesülnünk kellett. Országszerte embertársaink többen is végrehajtották a fenti "feladatsort", és szándékosan pusztítottak el parlagi sasokat, rétisasokat, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Úgy gondolom, hogy nemcsak a madarászok, a természetvédők azok, akik elítélik, sőt ép ésszel fel sem tudják fogni ezeket a cselekedeteket, hanem a magyar társadalom legnagyobb része ugyanígy érez.
Feltételezzük, hogy valakik vélt vagy valós érdekeik védelmének indokával követték el ezeket a tetteket. Ez néhány esetben be is bizonyosodott, más esetekben pedig gondatlanságról lehet szó. Ha ezek a személyek vadgazdálkodók, vadászok, halászok avagy galambászok, akkor úgy gondolom, hogy a vadászok, halászok és galambászok is ugyanúgy éreznek, ahogy én, mivel ők is a természetben járó, természetet és állatot szerető emberek, azzal az egy-két kivétellel, akik e tetteket elkövetik. Közös feladatunk tehát, hogy ezeket az embereket kivessük magunk közül, és megfelelő mértékű büntetésben részesítsék őket az illetékes hatóságok, valamint közösen érjük el, hogy a jövőben az ilyen módon gondolkodók és cselekvők száma egyre csökkenjen. Vissza