A "zsarnokölő" Alfieri

Fülszöveg

Élt Itáliában a XVIII. század végén, egy nagy író, akinek egész életműve szenvedélyes tiltakozás a zsarnokság ellen. Az egyéni szabadságért harcolt a legmagasabb művészet fegyverével, melyben a felvilágosodás eszméi, a preromantikus életérzés és a klasszikus formatökély találkoztak páratlan szintézisben. Tragédiái és önéletrajza a legkiemelkedőbbek, amikkel e műfajokban az olasz irodalom jeleskedik, értekezései az olasz liberalizmus alapművei, s ezek mind, éppúgy, mint költeményei, szerzőjüket kora legnagyobb olasz írójává, s egyszersmind a XIX. század - a Risorgimento és a romantika - előfutárává teszik. Méltán állapította meg róla Benedetto Croce, hogy az "új olasz irodalom" vele kezdődik s az ő hatását viseli magán egészen századunkig.
Vittorio Alfieri volt ez az író. Noha nem csak az olasz, hanem a világirodalomnak is kiemelkedő klasszikusa, magyar nyelven mindmáig nem jelent meg róla önálló munka.
Madarász Imre tanulmánya az életmű egészének bemutatására és értékelésére tesz úttörő kísérletet. Művét a Magyar Tudományos Akadémia 1989. évi pályázatán a Tudományos Minősítő Bizottság első díjjal jutalmazta. Bírálatában Nemeskürty István egyebek között a következőket írta: "Madarász Imre tanulmánya azért jeles munka, mert szakítva az olasz irodalomtudomány közhelyeivel, részben Crocéra támaszkodva bizonyítja, hogy Alfieri a szabadon gondolkodni merő író megdicsőülésének példája, akinek heroikus individualizmusa az önnön akaratából szabaddá váló ember mondhatni társadalmon kívüli lázadása." Vissza